Egy igen idős és népszerű francia pappal, „Abbé Pierre”-rel
készült interjúfüzetben találtam ezt az új gondolatot. Arról témázik itt Abbé
Pierre, hogy kér-e váltságdíjat Isten tőlünk. Ezt mondja:
„Amikor hosszú ideig drogosok mellett éltem, eszembe jutott egy új magyarázat.
A drogos ugyanis egyszerre hóhéra és áldozata önmagának. Ő a túsz, és ő a
váltságot követelő is. Rájöttem, hogy ez érvényes minden emberre. Miután
kiszakadtunk valóságos isteni forrásunkból, önmagunk hóhérai lettünk. Kusza
vágyaink, önzéseink rabszolgái vagyunk.
Azzal, hogy emberré lett, Krisztus eljött, hogy
megszabadítson önmagunktól. Felkínálja annak a lehetőségét, hogy visszatérjünk
az isteni forráshoz. A bennünket megszabadító váltságdíjat nekünk, magunknak
fizeti ki, mindegyikünknek külön-külön. A keresztény hit azt jelenti, hogy
tudjuk, Jézus visszaadta a lehetőséget, hogy igazán szeressünk. Hogy merjük
mondani: Mi Atyánk.
Amikor halála előtt elmondtam ezeket Henry de Lubac bíborosnak, bátorított és
azt mondta, hogy Krisztus szavainak ez a magyarázata szerinte teljesen igaz, és
rávilágít a lényegre.”
Nos, hát akkor most én is rávilágítottam a lényegre.
Az idős pap még sok okosságot mond el távirati stílusban ezen kívül. (Bencés
kiadó 2006)
2008.06.19. 19:17 emmausz
Hóhér és áldozat
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr395167997
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek