A szerző azt tanácsolja, hogy a gyógyászat ellehetetlenülése miatt ismerkedjünk meg a növények gyógyító hatásával. A vízellátás fennakadása miatt kézzel működő fúrt kutakat mélyítsünk. Költözzünk falura, és tanuljunk meg földet művelni, a magunk eleségéről gondoskodni, tanuljunk minél több egyszerű kézműves szakmát, hogy megteremthessük saját világunkat manuálisan, merthogy távfűtés sem lesz. Álljunk át fafűtésre, mert fa még fog akadni egy darabig.
Nomármost. Alkossunk közösségeket, mert a falunyi 500 usque 1000 fős közösség jól kiegészíti egymást, kölcsönösen hasznára válik egymásnak.
Ezt azért mondja a szerző, mert megállapítása szerint milliárdnyi ember fog a kataklizmák során éhen, szomjan halni, vagy viszi el őket fertőző betegség, a maradék pedig az élhető helyekért egymás torkának fog ugrani.
Nos elképzelem, amint az 500–1000 fős faluk eredményesen megvédik magukat azoktól, akiknek semmijük nem maradt, akinek semmi féltenivalójuk nem maradt, akik a puszta létük fenntartása okán megpróbálják elfoglalni ezeket a falukat.
Hát ez aztán szép kis apokalipszis. És persze még csak van is benne némi igazság. Nemde az oroszok az Északi-sarkon elhelyezték a zászlajukat jelezve, hogy igényt tartanak a tenger alatti olajkincsre.
Erről viszont gyerekkorom egyik jelenete ugrik be. Adva vala egy tábla csokoládé, melyet igazságosan kellett volna elosztani. Az apróbbak így szájaltak: A kicsiknek kell nagyra nőni, ezért nekik jár a csoki. A nagyobbak pedig így érveltek: A nagyoknak saját nagyobb testük fenntartása miatt sokkal nagyobb darab jár. Igen és igen. És az oroszoknak is és a kanadaiaknak is, és a dánoknak is és mindenkinek. Szeretet nélkül csak az acsarkodás marad: az vár mindnyájunkra.
Ám eddig se a déli szél tartotta fenn a teremtett világot, hanem Isten gondviselése. Ha egy másodpercre megvonja tőlünk, akkor csakugyan itt lesz a világ vége, mert megrendülnek az ég erői.
Nekem egy másik kép is előjön. Jézus keresztútja. Amikor az asszonyok megsiratják őt, Jézus látja Jeruzsálem jövőjét, a kardélre hányt tömeget, a város feldúlását, lerombolását, pusztulását. Így beszél: Jeruzsálem leányai: Magatokat sirassátok!
A tegnapi olvasmány friss élményével a fejemben kezdtem a mai napot. A buszvégállomáson verőfény, enyhe szellő, a kukásautó gyűjti a szemetet, a szőke takarítónő sepri a csikkeket, élénk és folyamatos a megszokott gépkocsiforgalom, mindenki igyekszik dolgára. Vajon még meddig teheti?
Húsz évig, húszezer évig, húszmilliárd évig? Ki tudja?
Ugyancsak Jézus jövendölte: A végső időkben is úgy lesz, mint Noé idejében. A vízözön előtti napokban ettek-ittak... Az utolsó időkben is ez lesz. Két ember dolgozik a mezőn. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Etc.
Mindenesetre kúszik felfelé a benzin ára. És elkezdődött a mozgolódás is ellene. Halottja is van a nyugati fertályon megvalósított sztrájkhullámnak. Hát? Quousque tandem?
Utolsó kommentek