Mickey webnaplója

Olvasom a Parlando idei 2. számát. Igazából csak belelapozhatok, hiszen annyi nyitási lehetőséget tartalmaz, hogy több kötetnyit olvashatnék, ha minden sorát meg akarnám ismerni. A mellékelt kinyitható hanganyagokról nem is beszélve. Még mindig számos ismerős névvel találkozom. Tardy Laciéval, (a Mátyás-templom emeritus karnagya), de Sáry Lászlóéval (85) is, aki misét írt Laci felkérésére a kórusnak.
A sok név közül most kiemelem Juhász Elődét, akinek két éve Gyémánt találkozások címen kötete jelent meg, számos kiváló zenésszel készült interjúját tartalmazva. A kötetből megint csak egy ismerősen hangzó név bukkan elő: Keith Jarretté.
Az amerikai jazz-zongorista anyai ágon magyar és cigány nagyszülőkkel rendelkezik. 1945. május 8-án született. A dátum ismerősen cseng családunkban is.
Jarrett elsősorban jazz-pianista, de neves klasszikus előadóművész is. Régi ismerősünk. Egyszer azt mondta, a jó szerepléshez három dologra van szüksége a pianistának: jó akusztikájú teremre, jó minőségű zongorára és lelkes közönségre. Híres, improvizált Kölni koncertjét annyiszor hallgattuk meg hanyatt fekve jó 100 km biciklizés után, ahányszor lekerekeztünk Bp-ről Paksra (ahol ez a zene andalított, hogy azután a halászléevésnek adjuk át magunkat).
Keith Jarrett bp.-i hangversenye* előtt interjút adott Juhász Elődnek. Ebből idézek.
Bartók Gyermekeknek… ez a zene sokkal nehezebb, mint amilyennek először feltűnik, … egyáltalán nem könnyű megszólaltatni…
Volt egy tanárom, 7-8 éves koromban. Akkoriban hegedülni és zongorázni tanultam. Ez a tanárom szigorú német ember volt. Sosem mosolygott… nagyon utáltam, sőt, féltem tőle… Jó tanár volt.
Van ilyen.
Az improvizálásról érdekes véleménye van. „Szerintem az improvizálás törlési folyamat. Bizonyos értelemben a komponálás ellentéte. Az impró során az ember voltaképpen nem is tudja, hogy mi fog történni.” Hasonlóról számolnak be egyes festők. Elindulnak néhány vonallal, de hogy mivé akar fejlődni, kezdetben nem látszik.
Írók mesélik, hogy az általuk álmodott szerkezetű történet írás közben változik. A könyv szereplői önállósítják magukat és más fordulatok követik egymást, mint azt a szerző megálmodta.
Én se gondoltam volna ma, hogy posztom a Parlandóról fog szólni.
 *Mint megjegyeztem, a Parlando sok zenére utal, amelyet egy ráklikkeléssel meg lehet hallgatni. Ilyen a K. Jarrett-cikkben is található. Mozartot játszik zenekari kísérettel ő maga, egy másik felvételen pedig a szintén híres jazz-pianista, Chick Korea.