Prépost (praepositus) lat. a. m. elöljáró. Azért érdekes ez, mert a blogbejegyzések neve: post. Magam ennek mintájára a korábbi anyagokat elneveztem prae-knek, és a kettő együtt egyházi elöljárót jelent. Most mindegy, milyet, már csak azért is, mert a különféle korokban különféle értelemben használták a fogalmat. Akit bővebben érdekel a kérdés, üsse fel a Magyar Kat. Lexikon vonatkozó szócikkét. Igazán a praepositus elöl lévőt, elöl elhelyezkedőt jelent. Mindenesetre látványos, hogy minden bejegyzésem egy idő óta posttal indul és prae-vel folytatódik. Pedig a prae előbb volt, mint a post. Az egészet mégsem nevezhetem elöljárónak, legfeljebb elöljáró kis tracta-nak, melyet a könyvalakban való megjelenésnek kellene követnie. Ám erre sekély az esély. Nem baj. Maradjon hát így: POST és PRAE.
PRAE
(2007. V.)
Meglehetős rendszerességgel dugják be fejüket a ház különféle lakói azzal a visszatérő kérdéssel: Miklós, mész még a posta felé? E levélfeladási kérésekre rendes válaszom: Igen, megyek a posta felé. Most viszont nem mennék, mert mint tudjuk, útlezárás miatt a busz útvonalát elterelték, és a Panda Hotel előtt áll meg a buszom. Ám én megígértem, hogy megyek a Pasaréti téri posta felé. Ahogy gyalogolok a Sodrás utcán felfelé (tíz éve még nem írtam volna, hogy felfelé, mit érdekelt az 5%-os lejtő), látom, hogy elhúz egy busz. Biztos megállt a Panda Szálló előtt a 29-es. Mire a sarokhoz érek, látom: tényleg üres a megálló, már senki sem várakozik ott. Megyek hát a postára. Bedobom a bedobnivalókat, s átnézek a túloldalra. Még szerencse, hogy átnézek. Egész csoport ember áll ott, és várja a buszt. Ejnye, a mindenit: lekerült a figyelmeztető tábla a helyéről. Ha nem látom a tömeget, biz én visszatértem volna a szálló elé várni a buszomat. Még szerencse, hogy a postára kellett mennem.
Öregszem?
* * *
BOBOLA nap. Szegény B. Szent András lengyel jezsuita volt Vilnius környékéről. Mondják, azt se tudnánk, hogy valaha a világon volt, ha nem lett volna vértanú az 1600-as években. De az lett. Méghozzá szörnyű módon vetettek véget életének. Bobolát a környéken portyázó kozákok elfogták, elevenen megnyúzták, nyelvét kivágták, majd két kardcsapással lefejezték. Külön-külön is embertelen, amit vele tettek. Ezeket hallva évente csak nézek magam elé értetlenkedve. Mire volt képes az ember a vallási ellentét nevében? Változott valami vajon azóta? Remélem, igen.
Utolsó kommentek