Mickey webnaplója

POST
Van egy viszonylag új találmány. A gépkocsik GPS-es irányítása. Az elérni kívánt útvonal betáplálása után egy kisebb, szélvédőre szerelhető képernyő rajzolja meg a vezetőnek a követendő útvonal aktuális szakaszát. Jelzést kap arról, hogy hol működnek traffipaxok, figyelmezteti egy géphang, miszerint túl gyorsan hajt a sofőr. Ha pedig a sebességkorlátozó táblákat nem venném figyelembe, és amint letértem az ideálisnak meghatározott útvonalról, megint megszólal a géphang: Túlmentél az útkereszteződésen. Áttervezem az útvonalat. Számomra ez a legérdekesebb szolgáltatása.
Nos. Adva a Földgolyó az Univerzum kellős közepén (vagy a kellős szélén, nem tudom), és adva hozzá a sugalmazott használati utasítás (Biblia, plusz az egyház hagyománya). Megkaptuk a Földet azzal, hogy népesítsük be. Hogy nevezzük meg a különféle állat- és növényfajokat. Hajtsuk uralmunk alá. Éljünk békességben és szeretetben egymással, a tízparancsolat szerint, az egyetlen szeretetparancs szerint, a hegyi beszéd tanítása szerint, a Mester élete szerint, az Ő követése szerint.
Kezdettől fogva nem ezt tettük. Isten ismét és ismét megszólalt: Noé építs bárkát, mert elárasztom vízzel a földet.
Ábrám, kelj föl, mert nagy néppé akarlak tenni.
Lót, menekülj el Szodomából, mert elpusztítom a hamisok miatt.
Mózes, vezesd ki népedet Egyiptomból.
Salamon, építs tiszteletemre templomot.
Illés, Izajás, Jeremiás, Ezekiel és mind próféták jövendöljetek.
Jónás, menj Ninivébe.
Íme, az én Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ha a bibliai eseményeket sorra veszem, nagyon sokszor az Istennel való ellenkezéseket találom benne.
Isten válasza rendre olyan, mint a géphang, amely a kellő pillanatban megszólal, amikor a használó felülbírálja követendő tanácsát, és máshogy dönt. A gép nem szidja le a felhasználót, hanem bejelenti: Áttervezem a programot (az útvonalat).
Amikor az emberek sokasága ellenáll Isten róluk és a világról szóló elképzeléseikkel, akkor az Ő sajátos nyelvén kifejezi: Áttervezem a programot.
Mindenki tudja, milyen nehéz a felnőttek akaratát közös tevékenységre rábírni. Mert mindenkinek van egy-egy jó elképzelése, s ezek az elképzelések többnyire nem konvergálnak. Ha nem akarom szabadságukban korlátozni a felnőtteket, a fő vonulatot követem, és nem állok elő újabb ötlettel.
Amikor Isten látja, hogy a sokaság mást tesz, mint ami az Ő elképzelése, akkor a körülményekhez igazodva az Ő végtelen bölcsességének megfelelő módon áttervezi a programot a világról. Bár a végtelenségig tiszteletben tartja szabadságunkat (valljuk be becsületesen: évezredek óta tűri meg nem értésünket), mégis megkíséreli a legjobbat kihozni abból a világból, melyet szolgálatunkra bocsátott a maga komplexitásában.
Kiirtjuk az őserdőket, erre Ő átborzolja a világot. Telenyomjuk széndioxiddal, erre kezd melegedni a Föld. És még sorolhatnám. Éppen csak nem kiáltja bele a világba: Áttervezem az éghajlatot. Áttervezem a hőmérsékletet. Áttervezem a föld felszínét.
Ha nem hinnél a teremtő és gondviselő Istenben, sebaj, megpróbálom másképp elmondani a korunkban érvényesülő törvényt.
Az egész Világegyetem egyetlen komplex alkotás. Ha valahol meghatározott hatás kibillenti egyensúlyi helyzetéből, megpróbál visszaállni nyugalmi helyzetébe. Kerül, amibe kerül. Olykor nagyon is sokba. Ez tehát a tézisem.
Érdemes figyelni a világot, érdemes számolni azzal, hogy ha rongálom, annak többé-kevésbé súlyos következményei lesznek. De csak akkorák, hogy a legkisebb veszteség árán teljesíthesse a világ azt, amire rendeltetése szól. Na most jól megmondtam. Ha nem hiszel Istenben, akkor feltehetően abszurd is Neked a világ, mely sehonnan nem tart sehova, nincs célja, csak forog-forog, míg meg nem áll. Meleg, míg ki nem hűl. Egyben marad, míg szét nem robban. Stb. Én ezt máshogyan gondolom.
Coda. Részlet a hétfői olvasmányból. Jeremiás rögzíti: „Így szólt hozzám az Úr: Végy egy len övet, ... menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! 
Hosszú idő elteltével ... 
[most] hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el. 
Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen. Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám: 
Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. ... a gonosz nép, nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen. Mert ... nem hallgattak rám.”
És mi hallgatunk rá?
Milyenek leszünk?
Erre persze mondhatod, hogy nagyon sok ártatlan szenved a természeti katasztrófák alkalmával. Én se tudok mást mondani rá, mint amit hallottam: A szeretet ára az ártatlanok szenvedése. Azaz: mások keményfejűsége miatt szenvedik el azokat a kínokat, melyekről maguk nem tehetnek. Ennél közelebb menni a problémához nemigen lehet.   
PRAE
Na, mi van?
Egyszer (vagy harminc éve) a Tömő utcai templomban az ifjúsági mise előtt egy spirituálé gyakorlására buzdított a kántor. Előkapta gitárját, a húrokba csapott és elkezdte énekelni a When Israel was in Egyptsland, let my people go! kezdetű nótát, persze magyarul. Mi még aludtunk, rekedtek voltunk, avagy egész egyszerűen csak nem volt kedvünk együtt nótázni, elég az hozzá, hogy tervezett kóruséneklés helyett csupán a kántor szólózott. (Nekünk tetszett.) Neki nem, sőt nagyon is feltűnt neki, hogy magára maradt Mózessel és Egyiptommal. Méltatlankodva fordult felénk s kérdezte a maga közvetlenségével:
Na, mi van?
Ott, abban a szituációban kissé bizarrnak tűnt kérdése, mindenesetre bennem máig visszhangzik. Amikor a kezdeti lelkesedés lanyhulását, az első szerelem megcsappanását tapasztalom, olyankor szoktam bedobni: Na, mi van?