POST
„Adjonisten szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?”
„Hát ide, aztán odaát,
kéne egy kis hogyhíjják.”
– írja Weöres Sándor Magyar etűdök
című sorozatának 6. etűdjeként. Ez az etűd aktuálisabb fogyasztói
társadalmunkban, mint valaha. Igaz, ma nem feledékenységünk miatt indulunk egy
kis hogyishíjjákot venni, hanem azért veszünk, mert még nincs nekünk otthon
olyan. Hogy milyen, az nem érdekes.
Depressziónkat oldandó pénzért még egy
újabb bigyó, újabb izé, legújabb kütyü birtokosainak érezhetjük magunkat, pláne, ha másnak még nincs
olyanja.
Amikor újabb valami kerül a bevásárló kosarunkba, nemegyszer
megkérdem: és hová fogjuk tenni, mert minden szekrény tele van, minden polc
úgyszintén.
És most mégis.
Sz.M. blogjában tegnap azt írta, amit ma újfent
elolvastam.
Tehát ezt:
„Kaptam Tefal krumplisütő készüléket.
Vágytam rá nagyon.
Nó büdös,
nó undorító használt olaj:
egy evőkanál olajjal megsüt egy kiló krumplit,
ropogós pirosra!
Meg mindenfélét lehet még benne csinálni,
pl. brassói aprópecsenyét!”
Hínnye az öregannyát!
Létezik ez a csodatefal, mi meg mindenféle büdös olajban rotyogtatjuk a
krumplit, hogy csak úgy tocsog az olajtól.
Ilyen egy-kanál-friss-olajos-nóbüdös-Tefalunk még nincs.
De lesz, garantálom.
Majd csak kidobunk valamilyen rozzant fazekat, hogy helye legyen.
Nem tudjátok, hol lehet egy kiló krumplit egy kanál olajban sütő Teflat kapni?
PRAE
Hűvös téli történet a forró nyárban
A két pap.
Egyikük vagy húsz, de inkább harminc éve
kiselőadást tartott – nekünk világiaknak
– arról a tarthatatlan állapotról, miszerint neki, a papnak már többször
kellett a plébánia előtti járdáról eltakarítania a havat, noha – beláthatjuk –
ez idő alatt mennyivel magasztosabb munkákon dolgozhatna.
Másikuk szintén pap.
Anekdotába illő, hogy ez a
szerzetes legalább hetvenöt éves volt, amikor is lapátot ragadott és kisietett egy nagyobb hóesés alkalmával a buszvégállomásra. Hazatérve elmesélte, hogy emberbaráti meggondolásból lapátolta el a havat a buszmegállóból,
hogy ki ne törje a nyakát valaki
a csúszós flaszteron.
Még lapátolt, mikor egy csöves odalépett hozzá, s
felajánlotta neki, hogy mindennap
ellapátolja a havat, ha amaz megfizeti neki.
A szerzetes csak ennyit felelt a
másiknak mosolyogva:
– Barátom, nekem lapátom van, pénzem nincs.
Mondanom se kell, azonnal otthagyta a csövi.
2008.07.31. 10:23 emmausz
Nó-büdös, Tefal
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915168043
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek