Sok közmondással szembeállítható egy másik, mely az elsőnek az ellenkezőjét bizonygatja. Pl. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
Ezzel szemben: Kaparj, kurta, neked is lesz.
Mások önmagukban sem állják meg helyüket, mert hamisságokat tartalmaznak.
A jó bornak nem kell cégér. Dehogynem.
Szemesnek áll a világ. Nem. A szemtelennek.
Eperjes Károly pedig erre figyelmeztet: Nem igaz az, hogy Jobb félni, mint megijedni. Szerinte épp fordítva áll: Jobb megijedni, mint félni.
Hm, hm – mondaná rá hümhühüm (Jaj, ez Dömdödöm plagizálása volt.)
Nincs ez a tévedés egyedül.
A természettudományok területén is akadt/akad ilyen. Pl. a Francia Tud. Akadémia annak idején kimondta, hogy márpedig a levegőnél nehezebb testek nem repülhetnek.
Később Blériot nem így gondolta.
A zenében is hány fals megállapítás akad.
Sokan úgy vélik, hogy a Monti-csárdás echt magyar zene. Nem az. Vittorio Monti olasz szerző opusa, aki valamire nagyon ráérzett.
Egyszer mint beosztott megemlítettem, hogy a pacsirta milyen szép román szerzemény. Felettesem – jó magyar lévén – odavágta: Azt már nem! Nem adjuk a románoknak. A pacsirta magyar zene. Hát? A szerzője Dinicu.
De hányan vélik magyar műnek a Brahms alkotta Magyar táncokat. Csakugyan magyar dallamok, de német szerzőtől.
És a Rákóczi indulóról ki gondolná, csak a zenét hallgatva, hogy a francia Berlioz zseniális feldolgozása.
Sok ilyen van.
Azt hiszem, külön blogot lehetne létrehozni a tévedésekről. Folyamatosan töltődnének rá a postok.
PRAE
Bő három éve halt meg II. János Pál pápa (2005. április 2-án este 21,37-kor). Nem mintha nem volna mindegy, hogy melyik napon, hiszen szegény agonizált már jó ideje. Mégis érdekes ez a szombat esti távozás a földi létből, mert vannak, akik szeretik nevezetes napokhoz kötni a születést és a halált vagy egy-egy jelentősebb esemény napját. A pápával kapcsolatban azt lehetett hallani, hogy biztosan megvárja az irgalmasság vasárnapját halálával, mert egy éve ő kreálta ezt az ünnepet. Én ezeket a várakozásokat bizarrnak tartom. Mint ha nem volna mindegy, hogy melyik napon hal meg valaki. Akkor célszerű meghalni – gondolom –, amikor a legalkalmasabb neki az üdvösség szempontjából. Azt pedig az áldott Isten tudja egyedül. Hiszem, hogy ez történt az ő esetében is. Mert hát nem várta meg a vasárnapot. Az sem számít, hogy mit mutatott az óra, de mégis. Ha már megtudtam a pontos idejét, miért ne írnám ide. Misén voltunk akkor éppen. Nem sokkal korábban a hívek könyörgése során azt kértem, hogy T. jó feleségem legyen, én meg jó férje neki, mert ekkor voltunk 33 éves és 6 óra 7 perces házasok. Még azt is kértem, hogy Isten a haldokló pápának tegye könnyűvé a Hozzá vezető utat. S tessék.
Hazamenvén, a CNN-re kattanva azonnal leolvashattam hiányos angoltudásommal a szalagszöveget: A pápa meghalt. Sokáig kapcsolgattuk az adókat. Folyamatosan kamera elé álltak a „neves emberek”, s mondták el legkülönfélébb indíttatásokból azt, hogy mit jelentett nekik a pápa, hogy kerültek vele kapcsolatba, s mit mondott nekik, mit mondtak ők neki. Sokuk valóban szépen és igaz szavakkal méltatta a pápát, ahogy kell ilyen alkalommal, sokuknál pedig azt éreztem, hogy ez itt a reklám helye. S a kis fehérruhás alak alkalmas eszköz arra, hogy saját maguk sütkérezzenek a népszerűségben, s ha lehet, még fokozzák is ezáltal elért ismertségüket. Ősképe ennek, hogy Tom Sawyer, Huck Finn és még néhányan barlangba záródnak. Holt hírük kelt. Az őket ismerő gyerekek mind elmesélik, milyen kapcsolatban álltak a „hősökkel”. Egyiküknek semmi érdemleges nem jut eszébe, így hát azzal áll elő, hogy ő Tom Sawyertől annak idején kapott egy pofont.
Egy alkalmas pillanatban megemlítem, hogy aki elment közülünk, valóban az Isten szentje volt. Ez a kijelentés felkeltette feleségem érdeklődését, rákérdezett: Ki mondta ezt?
– Én, most – válaszoltam a magam csendes módján. Pedig nem is egészen én mondtam ezt, hanem a szolgálattevő százados, aki Jézusról mondta, miután az meghalt, hogy „ez az ember valóban az Isten Fia volt”. (Mk 15,39)
Utolsó kommentek