POST
Mai témám a világzene. Az meg mi a kacskaringós fityegő? - kérdezte volna valamelyik Móricz-hős.
Amikor először meghallottam egy világzenét, az első, amire gondoltam: giccs.
Ma árnyalom
valamelyest, ám igazán ma is ezt gondolom alapvetően. Leginkább a giccsre
emlékeztet. Szebb volna tán manierizmusnak nevezni.
Lehet, de a giccs szó erőteljesebben figyelmezteti a hallgatót: amit hallatsz,
abban nincs semmi eredetiség.
Olyan, mint a tajvani Philips, mint a török Solingen-edény.
Olyan, de nem az.
Aztán olyan is, mint az egész fogyasztói társadalom. Kell valami, ami az
érzékeit csiklandozza.
Ezért a
hangszerelésben lop valamit a délszlávoktól, egy kicsit Afrikából, egy kicsit
Indiából, egy kicsit akárhonnan, mert a legfontosabb, hogy a népinek látszó jól
eladható legyen. Ha kell, tehát szólaljon meg a gamelán-zenekar gongsora, ha
kell, a kauri kagyló, ha jobban eladható, legyen rumbatök, vagy jöjjön egy kis
vokál.
Nagyon elszomorít, hogy betakarja az eredeti, még ma is fellelhető tiszta és
erőteljes törzsi, népi zenét, és összemos mindent mindennel, amazokat
tönkretéve, háttérbe szorítva, eltaposva.
Olyan, mint a jó étel helyett adott kaotikus trutyi. (petróleum, főzőkanál,
liszt, meg cukor, szóda, szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van
szórva.)
Jobb volna maradni a tiszta forrásnál, hogy lehessen tudni, mit hallgatok: japán
zenét, arabot, kenyait, görögöt, magyart stb.
PRAE
Átigazítottam a falinaptár mutatóját 28-ról 29-re. Kissé szégyellem
magam, hogy van időm ilyen szamárságokra.
Szürrealista
A Dunánál
A Dunán áll egy komp
A kompon áll egy
zeneszerző.
Komponál.
Műve egy szép korál.
Szép mint egy korall.
Ruhe ist überall...
Hogy betanulja, nekiáll
egy vokál.
A kórusban áll
s énekel egy sakál.
A szőre torzonborz – eláll,
mint egy borzas Szakáll
...
Innen szép győzni
D.-nél olvasom – Azt mondta Szűcs: Innét szép győzni.
Lehet, hogy
azt mondta, de én előbb mondtam, és így: Innen szép győzni!
Morr,
morr...
Lopják az ötleteimet.
Legalább 22 éve javasoltam (VASÉRT), hogy a szgk. oldala legyen reklámhordozó, s ezért fizessenek.
Ma egy cég él belőle.
Javasoltam azt is (A MEZŐGAZDASÁGI kiadónak), hogy adják ki Carnegie könyvét. Leintettek s fél év múlva –
igaz másik kiadó (a KJK) – megjelentette.
Azt más el sem mesélem, hogy...
Hiánypótlás
Bár emlékezetem már csal, mégis újraírom egykor megénekelt
témámat, mely valahogy így szólt s melynek valahogy nyoma veszett vagy 15 éve: „Kinai
kisárúház”
A HÉV-megállóban van egy téglabódé. Többféle üzlet volt már
a kb. 8 m2-es helyiségben: újságáruda, minisöröző, játékterem,
lottózó... Ilyenek. A közelmúltban egy kínai vette bérbe vagy örökbe ezt az
árusítási lehetőséget. A portálon ákombákom betűk hirdetik fekete alapon sárga
olajjal festve: Kinai kisárúház. (Sic!) Olyan girbe-gurba a betűsor, mintha egy
magyar hajléktalan egy sörért csinálta
volna oda.
Sose jártam benne, csupán elképzelem, miféle holmik
cserélnek gazdát. Kínai áru: szépre festett semmi – így summáztam
tapasztalataim alapján a kínai árut. Jól néz ki, és örülj, ha hazáig nem romlik
el, nem válik le a talpa, nem lyukad ki, nem engedi a színét stb. (Azóta azért
változott a kép, hatalmas ipari kultúra van ott, s tartok tőle, rabszolga
típusú munka.)
Mindenesetre a kirakatban igen olcsó, fényes és ódivatú
cipők sorjáznak gumipapucsok társaságában. Bent aztán nagy a zsufi. Textil
textil hátán. (egy = 200 forint, sok = 150 forint) Tele minden polc bazári
holmival.
Elképzelem, hogy az élelmes kereskedő
kolumbáriumot nyit az egyik polcsoron. Urnácskáknak szorít helyet, s lyukat
vágva a falon vállalja hamvak szétszórását is a szomszéd kertbe.
Utolsó kommentek