Mickey webnaplója

POST
Mit lát azzal a vaksi szemével? – kérdezi dühösen Virág elvtárs Pelikánt, aki nem szívesen áll rá a hamis tanúzásra. És én mit látok azzal a vaksi szememmel. Ha reggel nem oda rakom az olvasó szemüvegemet, ahova rendesen szoktam, pl. olvasok még azt ágyban, aztán ott marad, akkor olyannyira ott marad, hogy nem hozom magammal a munkahelyemre, és aztán nézhetek. Van ugyan egy másik, ócska olvasószemüvegem is, melynek hiányzik a jobb lencséje (na és, nulladioptriás, így hát mindig „tiszta” a nem létező üvege), de hát snassz irodában mutatkozni egy ilyen lepukkant darabbal az orromon. Eddig nem vitt rá a lélek, hogy idehozzam. Akkor pedig marad a szükségállapot. Választhatok a szemüveg nélküliség és a bifokális okuláré takarékra tett lehetősége között.
Nagy élvezettel olvasom a kapott Márai-könyveket. A kisebbet közlekedés közben, a nagyobbat otthon. Egy a stílusuk, egy az időszak, hasonló a műfajuk. Ez az ember tudott írni. Humora is volt. Mégpedig olyan finom, hogy olykor alig venni észre, és ez a művészet. Fűszerezi az írást, de nem tolakodik. Körülírni nem érdemes, mert oda a finom varázs. Mindenesetre a nagyon kontrasztos tartalmakat teszi egymás mellé, így szórakoztat, így hökkent meg, így humorizál.
Egy helyen ilyesmit ír: Az éhezőművész tehát életmódszerűen éhezett, hogy éhen ne haljon. Másutt ezt:  Egy fiatal színésznő szíven lőtte magát. Szerencséje volt, meghalt.
Később: Valaki elment közülük, egy szép, fiatal nő, valaki tett közülük valamit: ... valaki nagyon őszintén megszólalt azzal, hogy örökre elhallgatott.
Élvezem.
PRAE
Korkép a 70-es évekből
- Bp, V. Régiposta utca. Hatalmas kátyúk a flaszteren, hatalmas záporeső, hatalmas tócsák. Ekkor jön egy nyugatnémet Opel – meséli sofőrünk, aki látta, hogy ez a kocsi lespriccelt egy gyalogost a járdán. A külföldi észrevette ezt, megállt, kiszállt a kocsiból, és sajnálkozva átadott a férfinek egy százmárkás bankjegyet, hogy tisztíttassa ki csuromsáros ballonját. Sofőrünk megjegyezte, hogy ennyi pénzért ő hajlandó lett volna meghengergőzni a dagonyában.
- A Népművészeti cég ablakából olykor őrültségeket lehetett látni. Az emberekkel teli sétálóutcán kék hasított miniszoknyában rohant egy nő, mögötte egy másik, aki kergette, és aki kiabált: Fogják meg, tolvaj. Valaki megfogta a szoknyáját, és... a szorítástól szétpattantak a kék bőrszoknya patentjei, a férfi kezében maradt a ruhadarab, a nőn meg alul semmi. Ez nem zavarta annyira, mert újra futásnak eredt immár Éva-kosztűmben. Mesélik, hogy az első mellékutcában kapták el egy lépcsőházban. Mire gondolt, meddig tud menekülni ilyen feltűnő és szokatlanul hiányos öltözetben?
- Máskor a Régiposta utca Váci utca sarkán több roma mászkált a havas úttesten mezítláb. Nagyon elszorult a szívem a látványtól. Lám, a nyomor nem is olyan új. töretlenül végigkíséri az emberiség történelmét.          
- Rendészünk március 15-én az ablakból integetett néhány bőrdzsekis embernek. Hatalmas kokárdát viseltek széles nemzeti színű karszalaggal. Ezek civil nyomozók. Onnan lehet megismerni őket, hogy ők viselik a legszélesebb nemzetőr karszalagot.
***
Jó lenne, ha territoriális törekvéseikből visszavennének a pasik – hangzott el egy szimpóziumon a minap. Szerintem is jó lenne. Módszerként több is kínálkozik, hogy ez megvalósulhasson.
1. Kapjon minden hapsi egy kis hőzöngést kordában tartó nyugtatót. Vegye is be, mert ha csak a szerények veszik be, fel se fog tűnni a változás. De vajon beveszik-e a nagypofájúak?
2. Kezdjük egyszerre az önmoderálást. Van-e erre remény? Mert ha csak azok moderálják magukat, akik korábban is, semmi változás nem következik be.
3. Igazán a nemi jelleg megszüntetése a megoldás. Avagy megtiltható-e a kutyáknak, hogy körbemaszatolják territóriumukat?
Lám-lám, mintha nem is volna megoldás, avagy tévednék?
Talán a konfliktuskezelés marad, ami megtanulható, megtanítható, és anélkül működik, hogy sérülést okozna annak, aki különben agresszív szokott lenni.
De sok dolga volna a pszichológusoknak, ha telne rá a pénzünkből.
* * *
A szerzetes lelkigyakorlatra készül. Válogat: ahova készül, ott a kaja nem annyira jó, de szép a környezet. Erdőben sétálgathat.
Érden a nővéreknél kiváló a konyha, de nincs erdő.
Megjegyzem: Tudod mit? Menjél Érdre, ahol jó a kaja, és olyan időszakban, amikor a bíboros is ott van, akkor az Erdő sem fog hiányozni.
Egyedülálló sorokat olvasok a Prédikátor könyvében:
Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? (Idézi a magukat sanyargató jezsuitáknak Loyolai Szent Ignác.) Szerintem ez király.