POST
Köszöntek a nyakkendőmnek
A PPKE-n előadta magát a Regnum Marianum, azon belül én adtam elő a
Prohászka és a Regnum Marianum kapcsolatáról szóló témát. Pontosabban
felolvastam erről szóló dolgozatomat, mert én ezt a műfajt művelem és szeretem.
Napokkal előbb készültem rá, mert nem szeretem a meglepetéseket. Találtam olyan
fehér inget, melyhez köthető nyakkendő. Belepréseltem magamat öltönynadrágomba.
Hozzápróbáltam a zakót is. Még rám jön. Belső zsebébe raktam az árkusokat a
szöveggel, mellé egy DVD-t, melyen kb. 30 kötet Prohászka-irodalom van. 25
kötetnyi saját írás, melyet Schütz A. szerkesztett könyvekké (Prohászka Ottokár
összes művei), de néhány róla szóló kutatási téma is. Ezekkel felfegyverkezve
indultam Piliscsabára.
Ott viszonylag hamar sorra kerültem, elolvastam a magamét,
majd hamarosan indultam vissza a vonathoz. Ahogy áthaladok a campus igen díszes
központi térségén, velem szemben közeledik egy angolul beszélgető
férfitársaság. Nagyon tekintélyes kinézetű lehettem, mert ahogy elhaladtak
mellettem, hangosan köszöntek. Visszamorogtam magam is. Mert közben azon
méláztam el, hogy nekem köszöntek-e vajon, vagy csak a nyakkendőmnek?
Az óra és a nyugdíjas
Emlékezetem szerint karórámat tizenkét évvel ezelőtt kaptam. Akkor voltam 50
éves. Szép kvarcóra, aranyozott tokban. Ám az aranyozás az elmúlt évtizedben
elkopott, helyi elem keletkezett csuklóm izzadsága és a fémtok között, és a tok
egyre inkább elemésztődött. Szétrozsdásodott, szabályosan elfogyott helyenként.
Bár most is hűségesen méri az időt, külleme elég pocsék. Ráadásul fémcsatja is
kezdte felmondani a szolgálatot. Megpróbáltuk lecseréltetni belőle, ami
elvásott, de már ilyen tok nincs, és talán csat se. Feleségem jóvoltából kaptam
egy új órát. Ez szép, új, a számlapján feltüntetett szöveg szerint eleme 10
évig zavartalanul szolgáltatja a működéséhez szükséges energiát. Ha tehát
maximálisan ki akarnám használni az órám adta előnyöket, akkor még tíz évet
kellene élnem.
A régi óra is működik. Félre tettem a szekrény polcára. Ott ketyeg halkan, és mutatja
a pontos időt ama rozzant állapotában, mely környezi a lelkét. Belül még
tiszta, belül még pontos, belül még hibátlan, de a külseje. Mint megjegyeztem,
rozzant, pocsék, kifogásolható. Ám a motor még működik, emlékezete friss,
adatszolgáltatása kitűnő. Nem olyan éppen, mint egy nyugdíjas?
A kisgyerek nem ismeri az időt.
QQ húgom lehetett vagy kétéves (selypességéről ítélve nem sokat tévedhetek),
amikor ezt mondta: „Amikol még nadz voltam, akkol kici lettem.” Érett
gondolkodását csak úgy tudta elképzelni saját maga számára is, hogy
feltételezte: kellett, hogy korábban már nagy legyen, mikor is ki tudja, miért:
egyszer csak kicsi lett.
PRAE
Mickey első tézise: Mindenkinek megvan az arra kialakított saját
módszere, amellyel magán tartja mások figyelmét, érdeklődését.
Van, aki rejtőzködik, hogy
keressék. Van, aki pikírt megjegyzésekkel bombázza környezetét, van, aki nem
hagy mást szóhoz jutni, van, aki óriási hangerővel nevet. Van, aki papírokat
gyárt, könyvet ad ki, nem köszön, cikiz, röhög, ha kell, ha nem.
Hogy értsd, miről beszélek, álljon itt egy apró példa. Ma
jött hozzám egy megrendelő, hogy
elvigye az elkészült anyagot. A telefonunk nem működött, mert kontakthibás a
csatlakozója.
Házibácsi a külső személy előtt
felvetette, hogy nem vettem fel a
telefont, melyen közölte, hogy
valaki keres.
Mondom, azért nem vettem fel, mert nem szólt.
Megnéztük, csakugyan néma volt az említett hiba miatt.
Házibácsi sietve megjegyezte, hogy én kihúztam, azért rossz a telefon.
Egy mozdulattal visszaigazítottam a csatlakozást. Most
kijelzett.
Házibácsi elment, s máshonnan rám telefonált, hogy vendégem érkezett, és a kapuban vár.
Megrendelőnek
megjegyeztem, hogy várjon egy pillanatra, mert ma reggel kissé nagy a forgalom,
úgy látszik, valaki más is érkezett.
Elindultam ajtót nyitni.
Házibácsi ragyog és gagyog: Ő csak megismételte, amit én az előbb nem
hallottam.
Jó vicc, ugye?
Sorozatos okvetetlenkedésével „járult hozzá” eredményes tárgyalásunkhoz. Vajon
nem arról szólt a dolog, hogy ő itt egy fontos tényező, amihez mi csak
asszisztálunk.
Utolsó kommentek