POST
Kiüresedtem. Elhatároztam, hogy leállok a postok gyártásával. Miért is?
Volt nekem egy vörös Guszti nevű munkatáram. Általában mosolygott a szeme beszélgetés közben. Mindenről kialakult véleménye volt, és véleményét legtöbbször meg is tartotta magának. Ráadásul jó humorú valaki volt, így hát szívesen beszélgetett vele mindenki, ha a munkaidő szoros volta mégis megengedte. Ő szokta mondani. Mióta is vagy a cégnél? Tíz éve? Öt év alatt minden viccedet elmondtad már! Akkor meg mit keresel még itt?
Hát persze.
Olykor kiüresedik az ember, és nem jut eszébe semmiféle vigasztaló. A problémákról meg minek írni. Van azokból éppen elég mindenkinek az életében. Most pl. ilyenek jártak az eszemben:
- A plébániai agapé folytatásának mikéntje;
- lapszerkesztési anomáliák;
- egy ember szélsőséges megítélése kétféle irányban;
- ránk férne már igazán egy jó Biblia-fordítás. - A fordítási hibák kiteregetése egyenlőtlen. - A biblikusok rávetik magukat egy-egy őket érdeklő problémára, és megesküsznek, hogy nem jó a mondat, a kifejezés fordítása.- A többi mind jó volna? Nem. Pusztán a többi nem, vagy csak kevéssé érdekli az illetőket. …
Nos, nem kezdek a témák kifejtéséhez.
Vasárnap van.
Megpihenek, mint az Úr a teremtés hetedik napján. És nem kezdek bele abba a vitába sem, hogy hogyan kell a hét napot érteni, s egyáltalán, hogy mit üzen ez a történet.
„Mejhöz hasolló lyókat kívánok Göre Gábor biró úr.”

És akkor ki-ki gazdagodott legalább egy Gárdonyi idézettel.                 

PRAE

Nők
Jó, hogy vagy, akarom, hogy legyél – emlegeti Nemeshegyi Péter.

Magam árnyaltabbnak vélem saját megfogalmazásomat, amely így hangzik:

Szép tőled, hogy vagy!

A lovagiasság mondatja velem ezeket a szavakat. Ránézek a szebbik nem egyik-másik képviselőjére, és – általában ki nem mondottan – ez motoz bennem. Szép tőled, hogy vagy. Semmit sem kell tenned ahhoz, hogy elismerésemet kiérdemeld. Léted önmagában teljesítmény. Persze talán még igazabb lenne azt gondolnom: Áldalak jóságos Isten, minden szépség megálmodója, hogy megajándékoztál bennünket ezzel a szeretetre méltó teremtményeddel.

Úgy nézek rájuk, mint egy soha nem látott illatos virágra, el nem gondolt képzőművészeti alkotásra. Tetszik épségük-szépségük, és kész.

A tetten ért Gondviselés

Annyiszor nyaggattak, hogy számoljak be, mikor hallgattatott meg Istenhez-fordulásom. Azt gondolom, hogy mindig. Isten nem olyan komolytalan, mint mi (Azért írom ezt, mert kérek valamit, s menten el is felejtem, mi volt az. Mintha nem is érdekelne olyan nagyon, hogy mi lesz kérésemmel. Ennélfogva azt sem akceptálhatom, megkaptam-e, amit kértem avagy nem), biztos, hogy mindig meghallgat, s valahogyan vissza is jelez. (Nektek minden hajszálatok számon van tartva.)

Történések:

http://emmausz.blog.hu/media/image/200810/1. A szerkesztőnővel telefonon megegyeztem, hogy fél négykor nem a Moszkva téren, hanem a villamosmegállónkban átveszem tőle a lapot korrektúrázásra. Ígéri, hogy ott lesz.

Kiülök a megálló korlátjára, mint már annyiszor máskor. Jön egy villamos, kettő, három, majd négy, de egyiken sincs. Mit tegyek. Ha most mobilom volna, odaszólnék neki, hogy nem arra gondoltam: a Moszkva téri villamosmegállóban várok, hanem a K. L. u.-inál, mint mindig. De nincs mobilom. Ha utána megyek a Moszkva térre, közben ő idejöhet. De hátha ott vár.

Rövid kérés az Atyának szánva. Látod, nincs eszközöm, az időm meg elszáll üresen, küldd már ide TE-t, ha te is úgy gondolod. A következő villamossal megérkezett.

Persze mondhatod, hogy különben is megérkezett volna. Mindenesetre én rövid úton megköszöntem, azon az alapon, hogy van Gondviselés, és minden kegyelem.

2. Igen ám, de élni életveszélyes. Éva lányomék hazaindulnak már vagy nyolcadszor is Franciaországba. Ez az utazás mindig őszít egyet hajamon, mert a kockázata minden évben meglehetős. Mi a garancia, hogy http://emmausz.blog.hu/media/image/200810/1450 km-t minden baleset nélkül meg lehet úszni mindig egy egyre korosodó autóval. Nem sorolom fel, hányféleképpen érheti baj a benne ülőket. Mindig Isten áldását kértük, kérjük útjukra. Jézus is kérte, ha lehet, múljon el ez a kehely tőle, mindazonáltal ne az ő, hanem az Atya akarata teljesedjen be. Minden alkalommal várjuk visszajelentkezésüket arról, hogy épségben hazaérkeztek. Most is visszajeleztek.

Persze mondhatod, hogy különben is megérkeztek volna. Mindenesetre én rövid úton megköszöntem, azon az alapon, hogy van Gondviselés, és minden kegyelem.

3.Lányunk rapszodikus tanáránál utóvizsgára utaltatott. Előtte való estén úgy járt-kelt föl-alá, mint a mérgezett egér. Sikerült is elhintenie bennünk, hogy semmit sem tud. Tipikusan az egzisztenciális válság tüneteit mutatta. Néma imánk lényege nyilván az volt, hogy legalább egy kettessel mentse meg őt az Úr a kétségbeeséstől. Hát – Mit tesz Isten? – négyessel jött ki és kétszeresére dagadt önérzete, ha nem négyszeresére.

Persze mondhatod, hogy különben is átment volna. Mindenesetre én rövid úton megköszöntem, azon az alapon, hogy van Gondviselés, és minden kegyelem.

Ezeknek a példáknak se szeri, se száma.

4. Még egyet mesélek. Gyermekkoromban olvastam a Quo vadis? c. Sienkiewicz-regényt. Annak egyik jelenete Róma szegénynegyedében játszódik, ahol a keresztények élnek: Lígia, Ursus és a többiek. A regényt olvasva valamilyen tündéri-idilli fény szüremkedett lelki szemeim elé, afféle mint amilyennek a mennyei Jeruzsálemet képzeli Szent János a Jelenések könyvében. Ez egy szelíd-lágy fény, mely mindent átjár, mindenen áthatol, és mindent békével övez, vesz körül. Csaknem elmondhatatlan. Megtaláltam a könyvben azokat a sorokat-oldalakat, melyek ezt sugallták számomra (a 23. fejezet környéke ez a rész). Igen, újraolvasva is az a benyomásom, hogy az írónak sikerült megírnia, a fordítónak pedig lefordítania, milyen is a közöttünk jelenlévő Isten Országa.

Persze mondhatod, hogy különben is megéltem volna valami ehhez foghatót. Hát, esetleg. Mindenesetre én rövid úton megköszöntem, azon az alapon, hogy van Gondviselés, és minden csak kegyelem.