Egyik közösség megküldte azoknak a listáját, akik az elmúlt bő évtizedben megfordultak náluk és előadtak a csoportban valamilyen közérdekű vagy kevésbé közérdekű témát. Számomra nagyon tanulságos volt olyan szempontból, hogy szinte mindenhová mindig azokat a megmondóembereket hívják, akik elég bátrak ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket a társadalmi valóság egy szeletéről és/vagy tanúságot tegyenek arról, hogy miképpen élték meg ezt vagy azt.
A hallgatóság könnyen azonosul velük, mert ismeri őket szabadelőadásokról, a tévéből stb. A megmondó ember megmondja, amit gondol, és újra meg újra megmondja. Egyszer egy hetes fejtágító alkalmával közkívánatra az általunk kiválasztott legjobb előadó még egy előadást tarthatott. Csaknem szóról szóra megismételte a fél héttel korábban elhangzottakat, nekem komoly csalódást okozva. Nem akarok nevesíteni senkit. Inkább azt írom ide: a pesszimista mindenütt letargikus előadást tart, a lázító újra és újra ellenkezésre sarkall, az objektív x-edszer is tárgyilagos marad, a hűvös, itt is-ott is hidegséget áraszt.
Lehet, hogy jó hallgatni némelyiket. És?
És a publikum hazamegy, és ott folytatja az életét, ahol abbahagyta. Ha a mókuskerékből nem tör ki, szinte mindegy, hány megmondó embert hallgat végig és nagyjából az is mindegy, hogy élvezte-e az előadásokat vagy sem. Nem fog változni semmi sem az életében.
Azt hiszem, hogy az előadásokban való gondolkodás ma már kevés, és talán még kevesebb, mint valaha volt. A tettek számítanak. Legyen az a tett csak egy szemétdarab felvétele, egy egészségmegőrző manőver, két új idegen szó megtanulása, segítség a szomszédnak vagy egyik családtagnak, vagy lett légyen az a szolidaritás bármiféle megnyilvánulása.
Én ezt hiszem.
PRAE (2002)
A korrektor
Motto:
Nagyon nehéz mások
szamárságait
szó nélkül hagyni,
mások
szövegét nem kijavítani és
módosítani
a saját szamárságaimra.
Korrektorrá
lettem. Hogy képben légy, tudd, hogy
van egy nagy állat, a víziló, és van egy sokkal kisebb, egy seregélyfajta
kísérő madár, amely a víziló hátán tipegve, kapaszkodva a fülében kotorász, s
tisztogatja egész életében a sokkal hatalmasabbat. Na, hát én vagyok a
seregély, és életem abból áll, hogy
folyamatosan takarítom a nagy testű víziló részeiről az oda nem való dolgokat.
A folyamat állandósul, szimbiózishoz vezet, mert az élősködők újratermelődnek a
hippopotamus bőrén. Na. Ez van.
Egy
érdekesség.
A Magyar értelmező kéziszótár fülszövege e szavakkal
kezdődik: A Magyar Értelmező Kéziszótár, [kiemelés tőlem]
majd az V. lapon az Előszó első mondata így indul: Útjára bocsátva a Magyar
értelmező kéziszótárt… Az utóbbi címírás helyes, de a fülszövegé
vitatható! Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében.
(Utána lehet nézni. Akadémia Kiadó Budapest,
1972.) Ha csak eddig lenne a történet, talán a nyomda ördögének is
tekinthetnénk. Ámde. Ámde az immár két karcsúbb kötetre szedett műnek a
nyolcadik kiadásán még tizenhét év elteltével is ugyanolyan hibás a fülszövege.
Csakhogy most már mindkét kötet „füle” piszkos.
A
KÉ vicce:
A
tízéves Gyuri elkeseredetten rágja a ceruzáját, de a matematikapélda megoldása
sehogy sem sikerül. Végül is így szól az apja:
–
Nézd fiam, ha nem tudsz valamit, az nem szégyen. Szólj csak bátran nekem, aztán
majd megkérdezünk valakit.
Akvárium
Az ebédet újabban hatalmas átlátszó (transzparens ugye) és mély
tálakban hozzák ki. Látszik benne a leves összes összetevőjével együtt. Alul a
sűreje, felül a hígja. Mondom: – Ha végeztél, lökd már közelebb az
„akvárium”-ot. Csakugyan nem tűnne fel, ha halacska úszkálna benne körbe-körbe.
Circulus
vitiosus
Pokorni
feladta fidesz-vezetési tisztét, mert apjáról kiderült, hogy kollaboráns volt. Szabaduló politikai fogolyként tőrbe
csalták. Szegény id. és ifj. Pok.
Bezzeg
a Medgyessy. Őt – hogy pártja
szavajárásával éljek – az MSZP túlszereti. (csakúgy, mint Orbánék a határon túl
élő magyarokat.) Medgyessy – bár
ő önként és dalolva volt D-209-es, – nem mond le, sőt kihúzza magát.
Az ördögi kör pedig amiatt van,
mert – ha lemond, ha nem –, pártja marad kormányzási pozícióban.
[Egy Murphy-törvény szerint mindegy, hogy kire szavazol,
úgyis a kormány fog uralkodni.] Még Medgyessy: Pokorni fejéhez vágja, hogy apja besúgó volt. Ez a rossz
strici stílusa. Előbb prostituál az erőfölényével való visszaélés útján, majd
beolvas amaz rokonának, miszerint rossz nővé lett az általa tönkretett áldozat.
A
metroban olvasom: (2002. július 1.) a Le Monde szerint, hogy Medgyessy lemond-e, nem
valószínű. Pedig Lö mond-hatna.
Popsikerek.
Ez egy képes magazin címe. Értem én, látom is a címlapfotón, hogyne érteném, hogyne látnám, de miért
írják egybe, na és miért tartozik ez rám?
Pornósztár: olvasom ezt a fából micsodát. Sztár ám, a
fenét, legföllebb, ha feketelyuk. Apropó: Sztár. Volt a szocializmusban is:
olva sztár.
Karinthy
Az Így írtok ti…-ben parodizálja az orosz drámaírókat. Valahogy így:
– Mamucsovics,
nem láttad a papucsovicsomat?
Én a francia
drámaírók helyett teszem fel kérdésemet:
– Mamillon, oú
est le papillon?
Na, ennek a
játéknak sincs soha vége.
Románok
körében megkérdezhető:
– Papaia, csak
nem Mamaiába készülsz?
Vatikánban
aktuális: Tudod-e, hogy máma ki a pápa?
Olaszos: Mamma
mia! Pappa pia!
Pap inti:
Vigyázzon magára, Maminti! (mesealak)
Finom-e a
papi, amit főztél, Mamy?
Irene Papas
(görög színésznő), leginkább Mamas.
Mamlan,
léccike, takarj be a paplannal.
Papuszom, nem
tudod, hol a mamuszom?
Papa
passzírozzál, mama, masszírozzál.
* * *
A szocialisták
olyan méretű tisztogatást hajtottak végre az államigazgatásban, hogy csak a sofőrök maradtak vezető
beosztásban. Azok se mind.
Utolsó kommentek