Mickey webnaplója

A doyen szó egyik jelentése: „valamely testület legidősebb (rangidős) tagja”. Életem során sok doyennel akadt dolgom. Általában főnökök voltak, s csakugyan nálam idősebbek.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a jezsuitákkal több napos buszkiránduláson vettünk részt, és a házfőnököt kellett születésnapján felköszönteni. Abban maradtunk, hogy aki köztünk a legidősebb, az köszöntse fel. A javaslatot bízvást megszavaztam magam is. Csakhogy a többiek kezdtek rám mutogatni.
Mi az, hogy én???
Én nem szoktam legidősebb túrázó lenni, és egyáltalán nem szoktam legidősebb –  rangidős – lenni. Ám a társaságon végignézve be kellett látnom, hogy ebben a társaságban csakugyan én vagyok a legöregebb.
Minden közösségben van valaki, aki a többieknél korosabb.
A mi egyházi közösségünkben is. Közösségünkbe, templomba mi vittük, mert koránál fogva másképp nem tudott volna eljutni ezekre a helyekre, no meg nekünk nagyjából útba is esett a háza, ráadásul autóval közlekedvén adódott a lehetőség.
Közösségünk doyenje, K. kilencvenen felül volt.
Öt éve még kerékpárján közlekedett, s kerekezés közben kedvenc melódiáit fütyülte.
Aztán már csak akkor jött, ha hozták, ha hoztuk.
Évekkel ezelőtt emlegette, hogy nem éri meg a tavaszt. Megérte. A következő tavaszokat is, szépen sorban. Mondtam is, hogy K. panaszai ellenére is túlél engem.
Nem élt túl.
Jött a hír, hogy éjjel elesett, csonttörést szenvedett, kórházba került, ahol azonnal megműtötték, de megállt a szíve.
K. jelenség volt. Elméje mindvégig ép maradt.
Böngészte a rádióadók műsorkínálatát. Ki nem hagyta volna az értékes műsorok meghallgatását. Többé nem mondja, amikor kiszáll az autóból: Köszönöm nektek!
Isten nyugosztalja őt mindörökké!