Holnap hosszú nap lesz, lapzárta. Ma leesett a hó, megkönnyebbültek az egek
terheiktől, meg az én keringésem is a fronthatás következményeitől. Egyébként sem
hagy nyugodni, hogy teljesítsem magamra vállalt ígéretemet: Bezárom a családról
szóló egy-egy bekezdésnyi megemlékezések írását a két Katával. Éppen egy éve
kezdtem bele, és mindenki sorra került. A két Kata közül az egyik Kata saját
lányunk, a másik Kata saját húgunk. Mindkettőről volt már szó. Hiszen
mindkettőnek volt idén születésnapja. De most névnapjuk következik.
Mit is mondanak – Ha Katalin kopog, a karácsony locsog?
Talán.
Nos
1. Kedves Katánk keményen kitart Kőhegyen.
Kiköltözött körülbelül kora kikeletkor. Korán kellett kelnie, következésképpen korábbi
kapcsolatát kulimunkájával kiküszöbölve kint Kőhegyen kotyvasztja kiváló klienseiknek
a kaját. Kedvelt kancáját kantározza, kettesben kóborolnak, kint kószálnak
kövek között.
Kérdeztem Katalint különleges kívánságáról. Ki Katalinnak kereszteltetett, kérésére
készpénzt kapott.
Isten éltessen, Kati!
(Ez viszonylag rövid bekezdés lett, de próbáljátok elmondani, amit akartok – egyetlen
kezdőbetűvel.)
2. Húgom Katával utoljára a temetőben futottam össze még halottak napja előtt.
A szokásos találkozás volt: élőké a holtaknál. Ami nem volt szokásos, hogy
garanciális kocsija kijelzett, valamiféle hibát adott tudtára gazdájának. Ez nem
volt öröm, hiszen másnap szüksége volt a verdára. Gondolom, rég túl van a kocsigondon,
kutya baja sincsen immár a japán Honda jazznak.
Most megnéztem, miket mondtam Katáról szülinapján. Igen jól vezet, és
kiváltképp éjszaka szeret vezetni, mert zavartalana közlekedés. Írtam arról is
szeptember végén, hogy régies betűkkel szedett kottát tartanak a kezükben egyik
ünnepi fényképen, de nem fedtem fel: ki a zeneszerző? Sose találná ki senki:
Majkapar.
Kata húgom nagyon tud örülni a
meglepetéseknek. Ilyenből idén bőven volt része. Megírtam, hogy kapott egy
elektromos zongorát, hozzá azokat a kottákat, melyek még gyermekkorából
fellelhetők voltak. Vajon folyik-e a gyakizás az azóta eltelt időben?
Talán igen, talán nem. Mindenesetre nagyon örült a szülinapi dolgoknak, meg a találkozásnak
(tali). Mi szintén, de külön annak is örültünk, hogy ő olyan nagyon örül.
A legközelebbi családi banzáj a hírek szerint Mikulás napjára esik. Várom,
várjuk, már előre örülök, örülünk, hogy együtt fogunk örülni. Addig is Isten
éltesse Katit!
Gyerekek, itt a vége a vállalt megemlékezéseknek.
PRAE
Guminyelv
ama értesítést imént adta át a
lányom
Amit a postás az ajtón át alányom,
Megemelték a gázátalányom!
(A Gázművek emelni nem átallá!) Nyom.
Egy elirat:
Kihajózni veszélyes!
* * *
Valakit a PPTE díszdoktorává
neveztek ki. Nem fontos a név.
Erről a Reader’s Digest egyik vicce jut eszembe:
Kérdi a gyerek: – Apu, mondd, mit jelent az, hogy díszdoktor?
– Nézd, kisfiam, az ilyesmit nem kell szó szerint venni. A díszdoktor olyan, mint amikor az anyád családfőnek nevez engem idegenek előtt.
* * *
Ma többek között a következőket
ettem: E 300, E 450, E 334, E 420, E 430, E 440,
E 1430. Utóbbitól kissé félek: merthogy tömörítőszer. Nem vagyok máris túl
tömör? Még azt sem tudom megállapítani róluk, hogy hízlalnak vagy
fogyasztanak-e? Egyáltalán: Életben maradok?
Mellékhatásaikról beszélnem
kellene betegtájékoztatómmal, háziorvosommal vagy a helyi patikussal, esetleg a
temetkezési vállalkozóval. Nem gondoljátok?
* * *
Távlatok. Mostanában franciául is közöljük a Távlatok summázatát. Minden szám végére odatesszük: sommaire. Azonnal bekattan intarziában: Nem tom, anyósom ma ír-e?
Távlatok. Mint mindig, cikktúltengésben szenved. A főszerk. kivételesen hozzájárul ahhoz, hogy harminc lappal hosszabb legyen a soron következő szám. Megjegyzem neki: Írjuk a címoldalra „Akció! 20% INGYEN!!!”
* * *
Szlogen. Honlapra – Megforgatjuk az egész világot!
Utolsó kommentek