Mickey webnaplója

Pro primo: Fürdés után vagyok, leporolván 50 km-nyi sofőrködés útiporát.
Pro secundo: Hogy, hogy nem, Bach Parasztkantátájának az utolsó kórusa zúg a fülemben.  
„Háát menjüünk vár aa vén duudás, a vén, a vén, a vén, a vén, a vén, a vén dudás, a csaapszéék mélyiben.” (Sic!)
dallama: drm rds ltd’ tls d’ lt sl fs mf rdt,l,s, r mfslr dd …
Pro tertio: ma is dínom-dánom esett. G. 80 éves. Csak a közös fotó alapján tudnám összeszámolni, hogy hányan is gyűltünk össze eme ünnepi megemlékezésen. Hencidától Boncidáig folyt a bor, és én csak néztem (sofőr).
No de a gulyás kitűnő volt, a lecsó úgyszintén.
Na és a torták! Kitűnőek voltak.
No meg a hangulatos környezet!
A halacskák a tavacskában, meg a tavi rózsák!!! A kert virágjai.
Az egybesereglett társaságnak minden oka megvolt arra, hogy jól érezze magát. Mindenki fel volt dobva.
Az idő is hozta a formáját. Hol felhős, hol napos kellemes időt fogtunk ki.  
Weöres Sándor verse (Téma és variációk) adja vissza a mai vendégeskedés hangulatát.
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen
és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
Meglepő ötlet a háziaktól, hogy az ünnepi torta két gyertyáját, 8 és 0, nekem adták: lévén, hogy két év elteltével esedékes lesz az én születésnapomon. Elfogadtam az ajándékot, de a nyolcast elfordítottam: .
Életem elkezdődött, és a végtelenbe tart. Igaz, hogy közben kicsit meghalok, ám ez már másokkal is előfordult.
Ebben maradtunk.
És most pihi.