POST
Adva a hetvenes évek, adva advent, adva a Régiposta utca és a Váci utca sarka. Egyik oldalon lemezbolt, meg egy trafik, a másikon édességbolt. Ide igyekszem a harmadik oldalról, a Népművészeti Vállalattól, hogy beszerezzem a mikulásra szükséges szajrét meglévő három lányunknak, egy fiunknak. Munka után immár fizetéssel a zsebünkben nagyon sokan összegyűltünk az édességboltban. (Úgy kell azoknak, akik hónapról hónapra élnek.)
A boltban hagyományos a kiszolgálás (abban az időben mindenütt ez dívott), azaz két nő kísérelte meg kielégíteni a boltban szorongó mintegy 30-40 vevő igényeit. Itt préselődtünk egyre közelebb kerülve a pulthoz, amikor hátulról egy szépen csengő hang szólt az eladóhölgyek egyikéhez. Alighanem már régen el volt készítve a művész úr pakkja. Sok kritikus tekintet követte Sinkovits Imre soronkívüliségét. Szólni senki nem szólt. Lehet, hogy rohan a színházba, hiszen idő van – gondoltam némileg irigykedve amannak az ismertsége miatti kivételezés okán.
Adva néhány évvel később advent, adva a Vörösmarty tér, adva az ORI hanglemezboltja, melyben a bejárattól balra hosszú pult mögött néhány eladó hölgy elégítette ki a folyamatosan érkező vásárlók igényeit. Nem volt túlságos a tolongás, merthogy bal oldalt – a hosszú pult mögött – a komolyzenei hanglemezek sorakoztak. Magam is érdeklődéssel élvezkedtem a sokféle gyönyörűséges zene lenyomatát őrző lemezek között. Akkor jelent meg Rácz Aladárnak az a hanglemeze, melyen néhány epizódot elevenít fel – mesél el – életéből az ő sajátos stílusában, kb. így: „Anserménél csimbalmozstam. Egyser csak ast látom, hogy ott van Stravinskij is, és megpróbálja a mancsettájára jegyzsetelni, amit én jáccsok. Na megájj csak! Amit én jáccsok, ast te nem fogod leírni...”
A lemez maga igazi kuriózumnak ígérkezett. Annál is inkább érdekelt az összeállítás, mivel akkoriban a nyócker.-ben laktunk, s minden lányunk cimbalmozni tanult. (Közülük akadt is, aki művész lett, a roma Farkas Rózsa.)
Éppen kérem a kiszolgálónőt, hogy hozzon egy Rácz Aladár-lemezt, mert azt szeretném megvenni, amikor mögöttem megszólal Sinkovits Imre ismert kedves orgánumán: „De jó, hogy kiadták Rácz Aladár lemezét. Drága édesanyámnak (ha jól emlékszem a 30 évvel ez előtti eseményre) keresek valami szépet karácsonyra. Legyen olyan kedves, hozzon még egyet, én is Rácz-lemezt kérek, ezzel szeretném meglepni őt.”
Ma már le sem tudom játszani az akkor újdonságnak számító lemezt. Elhaladt az idő a 70-es évek technikája fölött. Én még vettem normál lemezt, de igazán a mikrobarázdás korra esett felnőttkorom süreje. Most mindkettő elmúlt: már a CD is elavult, a DVD úgyszintén. Az MP3 még tartja magát, az MP4 is, de a láthatáron megjelent az blue ray, amely minden eddiginél többet tud. Mica meséli, hogy látott már terabájtos PC-t a kirakatban. Ennek tároló kapacitása kb. 1 millió kislemez.
Tán csodálom, ámde nem szeretem.
Szeretetem az élőknek szól.
POST 2
Kitty and Walnut
Walnut fiatal musztáng. Még nincs betörve. Kedvenc időtöltése, hogy szabadon futkároz a mezőn, a természetvédelmi övezetben, mint a vitézek lovai Balassinak a Végek dicsérete c. versében.
Kitty a menedékház keretein belül gazdája valamennyire két lónak, így Walnutnak is.
Meséli, hogy egy szeles hideg napon Walnut mint máskor is oly gyakran, megint csak elnyargalt. Hosszabb idő elteltével sem került elő. Kitty keresésére indult. Nyargalt ide, futott oda. Utóbb megtalálta egy horhosban, egy gödör alján a csikót. Nagy beszorultságban, magatehetetlenül vergődött a ló, nem tudott kiszabadulni fogságából. Rézcsatja a fején kettétört egy kővel történt erős ütközés során. A lovacska megsérült, ezért nem tudott kijönni a gödörből. Sokat szenvedhetett részben az ütődéstől, részben a hidegtől. Alig tudott lábára állni az érkezett segítség ellenére. Bár a saját lábán haza került, csak állt az istállóban, nem evett, nem is ivott. Kiderült, hogy állcsontja feltehetően eltörött. Ezért nem tudott enni. Valószínűleg az elkerülhetetlen véget várta.
Az jutott eszembe, hogy ha mondjuk néhány száz évvel korábban történik vele mindez, a farkasok megették volna a gödörben. Most azonban istápolóra talált.
Kitty vízben áztatott kenyérrel etette, saját kezűleg. Ugyancsak saját kezűleg tépett fűvel eteti, apró darabokra szecskázás után. Tőle elfogadja a ló az ételt, az italt.
Walnut korábban megzabolázhatatlan volt. Most ott áll Kitty ajtaja előtt, és nem mozdul onnan. Csak vele hajlandó mozgásba lendülni.
Lódoktor is látta, és a fejét ingatta.
Talán életben marad.

PRAE (Viccek az ezredfordulón)
Fuldokló ordít anyanyelvén a Balatonban: Help, heeelp!!!
Az arra halászó így szól társához. Hallod mit kiabál? Józsi, nyomd már meg az F₁ -et!
* * *
Az erőszakos nyuszika az erdőben találkozik a medvével. Hozzávág egy palacsintát. Megmérgelődik a medve, de azért megkérdezi:
– Ide figyelj, nyuszi, ez szándékos volt?
– Nem, lekváros.
Hm. Ez egy góbé alapvicc, melyet így hallottam:
Két favágó dolgozik az erdőben. Egyszer csak az egyik levágja a társa lábát.
A vérben fetrengő favágó kérdi a haverját:
– Te, ez most komoly, vagy csak vicc?
– Hát, komoly!
– Akkor jó, mert viccnek túl durva lett volna!
* * *
- Balázs fiam sokfelé próbálkozik a francia nyelvvizsgával. Különféle vidéki városokban kíséreli meg letudni a vizsgát. Ahogy ő mondja: turnézik.
- Akkor ez Balázs egyedi Tour de France-a.
* * *
A szerkesztőséghez érkezett kéziratból:
„A penitencia szó nemigen fűlik a modern embernek.”
* **
– Mondd csak, mikor nem kell a mint elé vessző?
– Ha -ként toldalékos alak értelemben használjuk, egyébként kell...
– Én sokkal egyszerűbb kérdésre sem tudom az egyértelmű választ. Pl.: Kell-e a hosszú ó-ra vesszőt tenni.
– Hát persze, hogy kell.
– Ahogy vesszük. A hosszú Ó-n eleve van, ha még teszünk rá, jól néz ki, olyan mint egy ő betű.
* * *
– A könyvhéten kimentem megnézni a „fölhozatalt” – ahogy kell. Vettem is egy könyvet, ahogy kell. Az antikváriumban. Molnár Ferenc keménykötésű novellás kötetét 300-ért.
* * *
Egész évben nem ihatom a bulikban, a lagzikban, mert én vagyok az állandó sofőr. Feláldozom magam családomért, mint a pelikán (, aki – ha nincs élelem –, megsebzi mellét, s saját vérével táplálja kicsinyeit). De ezúttal kivételt teszek. Otthon hagyom a kocsit, nem áldozom fel magam, mint a pelikán, hanem iszom, mint a gödény. Meg kell jegyeznem, hogy egyazon madár két nevéről van szó. A pelikán másik neve gödény, s mily érdekes, hol vérét ontja, hol túl sokat iszik. Mint a jó sofőr műszak alatt és után.
* * *
A metró-mozgólépcsők plakátjait rendszeresen csemegézem. Utóbb olvastam, hogy színtévesztését eredményesen kezeljük. Az Orvos a családban c. munka leszögezi, hogy a színtévesztés állapot, s ez idő szerint nem gyógyítható, így a reklámozott klinikának Nobel-díjért kellene folyamodni, ha igaz, amit hirdet.
* * *
Hasonlít-e egymáshoz a csákó és a játék kaleidoszkóp?
...?
Igen. Az egyik papírsüveg, a másik papír s üveg.

* * *
Vicc Prohászkától 1921-ből: Istennek hála minden jó rendben megy. A valuta mégiscsak emelkedik s Hegedűs jól hangolja a húrokat s gondolom, ki is vágja a nótát. Tudja, hogy mit mondanak Hegedűs Lórántról? Azt, hogy a mi kátyúnk oly mély, hogy abból csak “Ló”-“ránt” ki.
* * *
Mit mond a tábori sereghajtó a gyerekeknek?
Utolsókat rúgom!!!
* * *
Ma egy sereg idegen hangzású név tolakodik be a hétköznapi nyelvhasználatba magyar neveket kiszorítva. Ilyen a non profit vállalkozás is. Én magyarul hívnám: haszontalan vállalkozás.
Hát ez nagyon durva – morogja valaki.
Miért? – riposztozok, a korlátolt felelősségű társaság szebb?