a címe egy korábban megjelent műnek, amelynek egy Alexandriában élő jezsuita
szerzetes a szerzője, Henry Boulad [a szerző francia, de neve arab, ejtése
franciául bulá, de ő arab, arabul pedig bulad. Hát itt legyen okos a magyar,
aki helyesen szeretné kiejteni nevét. Úgy hírlik, hogy maga buladnak mondja
magát.].
Minden kegyelem a könyv utolsó fejezetének a címe is, mert az összes előzmény
ezt a fontos mondandót készíti elő.
Az előzményekben Boulad azt a képet használja, hogy az ócskavasat beolvasztják,
hogy tiszta fémet nyerjenek belőle. Ahogyan a rozsdás roncsból új, használható
fém lesz, úgy, vagy még úgyabb alakít át bennünket a szentháromságos egy Isten,
ha hagyjuk, hogy szeressen. De nem akarok elébe vágni a fejezetnek.
Minden kegyelem – mondja –, mert mindent átjár az isteni élet. Mert az Isten =
ÉLŐ. Mi pedig az ő megajándékozottjai vagyunk, ha hajlandók vagyunk ezt
tudomásul venni. Részesedünk az ő életéből. Rá kell jönnünk – újra és újra –,
hogy a kegyelem Isten ingyenes ajándéka. Nem kell hozzá semmit se tennünk, csak
elfogadni. A kegyelem Isten élete, szeretete. Arra vágyik az Isten, hogy engedjük
meg neki: hadd szeressen. Ehhez persze nagy hit kell, teljes bizalom és
ráhagyatkozás.
Már Izajással üzente:
„Rajta, ti szomjazók, gyertek a vizekre mind,
És ha nincs is pénzetek, siessetek ide!
Vegyetek ingyen gabonát és egyetek,
Vegyetek pénz nélkül bort és tejet!”
Az Ő forrása ingyenes!
Boulad azt javasolja: ne várjunk arra, hogy tökéletesek legyünk! Sose leszünk
azok a földi életünkben. Azonnal forduljunk Istenhez.
Azt ajánlja, hogy fogadjuk el magunkat úgy, ahogy vagyunk, mert Isten is
elfogad bennünket jelen mivoltunkban.
A megsebzett Szent Pálnak üzeni: „Elég neked az én kegyelmem!”
„Uram, nem vagyok méltó…” – mondta Jézusnak a százados, és mondjuk az
Eucharisztia vételekor mi is. Nem baj – vélhetjük válaszát –: majd ő átalakít. A
koptok ma is mást imádkoznak áldozás előtt: „Nékünk adatik [Jézus] a bűnök
bocsánatára!”
Boulad újra és újra kitér elfogadottságunkra. Így fogalmaz: Elfogadnak engem,
ahogy vagyok, nyomorúságomban, ürességemben, ínségemben, félelmeimben,
valamennyi hibámmal együtt… Mindnyájan elfogadottak vagyunk. És ha hagyjuk,
újjáteremt bennünket az Úr. Újjáalkot bennünket kegyelmével, mert szeret, és ennyire
szeret a minden kegyelem gazdája.
Ezzel a fejtegetéssel kívánok mindenkinek áldott karácsonyt.
Utolsó kommentek