Először a héjas amerikai mogyorót pusztítottam el, amely megmaradt szombati találkozónk után, aztán a héjas diót törtem fel, hogy az se legyen. Utóbb pedig kinyitottam a mézbe süllyesztett különféle gyümölcsöket tartalmazó üveget. Most ezeket eszegetem. Érdekes módon nem egyformán veszik át a méz édességét. A kemény mandula, mogyoró és barackmag szinte egyáltalán nem fogadja be a mézet, a diót enyhén átjárja az édesség, a kesudió olyan lesz tőle, mint a gumi. Sokáig kell rágni, míg elomlik a szájban. Az amerikai mogyoró feltehetően levegősen laza szerkezetű, mert megavasodik a mézben. Vannak aztán olyanok is, melyek féligáteresztő hártyaként működve szinte teljesen mézesek lesznek. Ilyen a szamóca, mely méz-zselévé alakul megtartva eredeti ízét, csak apró magjai maradnak kemények. Ilyenek továbbá a narancshéjdarabok. Ezek ellenállás nélkül válnak mézessé. Magokról már más is megfogalmazott már parabolát. A Mester az út szélére, a kövek közé, az épp csak a földre esett, a bogáncsok között elfojtódó és a jó földbe kerülő magokról példálózott, azt megcélozva, hogy más és más hatékonysággal hoznak termést. (Van, amelyik nem is hoz ilyen-olyan okoknál fogva.) Az én mézbe kerülő magokról szóló parabolám pedig azt sugallja, hogy a mézhez való affinitása a különféle minőségű magoknak eltérő. Ha a kép mézét fogadom el kinyilatkoztatásként, a különféle magok pedig a különféle hallgatói, akkor nem is kell tovább magyaráznom. Van, amelyik képtelen befogadni a méz édességét, és van, akit teljesen átjár. Vannak azután közbülső fokozatok is. Sőt akad olyan is, mely megromlik a mézben való állás közben.
* * *
Azt írja a metropol, hogy évente 100 ezer tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, emiatt 600 000 fát kell kivágni. Egy környezettudatos cég most akciót indított, hogy lebeszélje az embereket az ajándékok becsomagolásáról. Nem csomagol többek között Geszti Péter, Schell Judit és Till Attila sem. Eddig a tegnapi hír. Jut eszembe, eddig fa evőpálcikával evett Ázsia jó része. Ha ezután rátér mindenki a kanál használtára, az évente egy esőerdőt ment meg a pusztulástól. Eddig magam is használtam fogvájót. A világ lakossága évente kb. ötvenmilliárd fogvájót használ el. Az egy kisebb akácerdő, megy egy kisebb bambuszerdő. Javasolom, hogy mindenki vegyen svájci bicskát. Annak a nyeléből kihúzható egy ismételten használható műanyag fogvájó. Ha mindenki ezt használja, néhány további erdő kímélhető meg vele, és a svájci Wenger is nagyon örülni fog a piac felfutásának. Volna még néhány ötletem a születéstől a halálig. A rácsos faágyat mi váltsa fel, a fejfáig és fakoporsóig bezárólag. Ki se számítom, hogy hány millió köbméter faanyag volna megtakarítható. Hacsak nem kerülne esetleg még egyszer annyi fa pusztulásába a fém, műanyag stb.-ből készült eszközök előállítása. Persze ez nem zárja ki, hogy – egyetértve a doboztalanítókkal – magam is mellőzzem a csomagolóanyagok használatát.
* * *
A liturgikus szövegeket annyiszor halljuk, hogy fel-feltűnnek a benne olykor fellelhető furcsaságok. A jezsuita kápolnában olykor külföldiek is megjelennek, hogy részt vegyenek az istentiszteleten. Elgondolom, hogy hallgatva, de meg nem értve, milyen benyomásokat őriznek a magyar nyelvről. A miatyánk második felében pl. tizennégyszer fordul elő a k-hang. „…kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe…” Ezek a „köhögő hangok” azt a benyomást kelthetik, hogy a magyar nyelv nehezen ejthető, kevéssé gördülékeny nyelv. Eszembe jutott az is, hogy az utolsóként hallott páli levél milyen „eszperente” kitételt tartalmaz. A szöveg korrekt, meghallgatva mégis rettenetesen furcsa. Ez hangzott el: „Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk … eljöveteléig.” A kiragadott részben egy é hang megszakításával folyamatosan tizenkilenc e-hangzó. Remélem, hogy nem hallotta külföldi.
Utolsó kommentek