Kedveseim!
Miklóst este bevittük a Margit Kórházba magas vérnyomása miatt. Délután panaszkodott, hogy kóvályog és a szíve gyorsabban ver, mint szokott. Elővettük a vérnyomásmérőt, hogy a pulzusát megnézze, de nem a pulzusa volt rossz, hanem a vérnyomása 243/107/75. No, mondom, ez így nem jó. Felhívtam egy orvos ismerősömet, hogy segítsen, ő azt mondta, ne várakozzunk semmire, mentő és kórház! A mentők azt mondták, hogy ha nem fullad, vagy a szíve nem szorít vagy ver jobban, mint szokott, akkor hívjuk az ügyeletet, vagy menjünk oda.
Hívtam is és oda is mentünk (fiunk Miklós [Mica] volt a sofőr), ahol szintén ilyen magasat mértek. Majd adtak egy erős gyógyszert neki, amitől 210 lett, persze még ez is sok. Kapott még egy adagot, amitől 190-re csökkent, de ez is soknak találtatott, így került a Margitba, ahol először úgy gondolták, hogy ha csak 190, ezt otthon is átvészelheti, de Mica közbeszól, hogy igen ám, csakhogy ezt 240-ről vitték le két adag gyógyszer bevételével. Ezért ott is megmérték hát, és ismét 240-et mértek.
Ennek a fele se tréfa, mondták és bent tartották, vért vettek tőle és infúziót adtak neki, amely remélhetőleg leviszi a magas vérnyomást. Mi 10-kor eljöttünk Micával, hadd pihenjen. Egy háromágyas szobában van egyedül a Bécsi úti Margit kórház B épületének negyedik emeletén: 419-es szoba. Ma délelőtt bent voltunk nála, a feje még mindig kóvályog, de a vérképek eredményei után már az általuk összeállított gyógyszereket kapta. Bejött hozzá a bátyja és feleségével, és a húga is. Ez jót tett neki, mert mondja, hogy a feje most már jobb. Tudjátok, a szeretet gyógyít, és most ebből kapott nagyobb adagot.