Az emberi méltósággal teljesen ellenkezik a pogrom minden fajtája, akár a jobb, akár a bal ellen irányul, akár titkon követik el, akár nyíltan, mint nemzeti ünnepeinken immár rendszeresen a tüntetőket trancsírozó „rend”-őrök.
Egy ilyen indulatot úgy értékelek, mint a névtelen feljelentőét, vagy mint a nevét nem vállaló levélíróét. Jól megmondja, mert tudja, hogy rágalma következmények nélküli, pedig nem az.
A rágalmak romboló hatásúak. Akikről szólnak, azoknak esélyük sincs védekezni, miközben megbecsültségük csökken, s nem tudják, miért.
Ezek a vademberek nem tudják, milyen lélek lakik bennük. Olyan emberek, akik más emberek farkasai. Nem igaza volt Szolzsenyicinnek, aki egyszer megírta:
az ilyeneket egy külön szigetre kellene száműzni. Később eszébe jutott, hogy
az olyanokat is egy külön szigetre kellene száműzni. Majd tovább gondolkodva rájött, hogy
az emilyeneket is legjobb volna egy külön szigetre száműzni. De még itt sem nyugodott meg, mert alaposabb megfontolás kapcsán és hosszas latolgatás után megfogalmazódott benne:
az amolyanokat is egy külön szigetre kellene száműzni.
Ekkor magába nézett, nem is tehetett mást, mert már mindenki egy-egy külön szigeten tartózkodott, és magányában kénytelen-kelletlen elismerte, hogy
őt is egy külön szigetre kellene száműzni.
Ez persze nem megy. Szolzsenyicinnek nem volt igaza, márcsak azért sem, mert nincs a Földön hatmilliárd sziget. Lakatlan se.
John Donne írja (és még több százan, hiszen közhellyé vált):
Senki sem sziget.
Hat a közjóra, a társadalomra, arra a lolkalitásra (ahogy a helyi közösségeket, környezetet ma divatos titulálni), amelyben él, ahová szava elhallatszik. És minden tettnek, szónak, gesztusnak viselkedésnek, állásfoglalásnak, ráutaló magatartásnak globális hatása van. Még akkor is, ha nem mérhető közvetlenül.
Ezt nagyon hiszem.
Utolsó kommentek