Mert lett ennek az országnak a légkörében valami nem kívánt, valami minden emberin alul mutató trend, ami szokhatatlan és még csak tudomásul venni sem akarom.
Bikfic írja, hogy nem szívesen közlekedik saját településén, mert nappal, a nyílt utcán követnek el olyan dolgokat, melyeket korábban éjszaka és elhagyatott helyen se mertek a legtöbben elkövetni. Mert a régiek még tudták, hogy „odafönn is laknak” – ahogyan Tömörkény fogalmazta, és ahhoz is tartották magukat többnyire.
Budapesten se különb a helyzet. Egy általam is ismert idősödő nő eltűnt. Több mint egy hete keresték, amikor magánszemélyek (nem a rendőrség!) nyomára akadtak egy kórházban. Meg se merem nevezni, melyikben, mert elképednétek. Nincs kapcsolatuk (!) a rendőrséggel? Mindenesetre nem tudtak arról, hogy van egy valaki, aki az intenzíven fekszik egy hete, és senki sem tudja azonosítani. Hogy is tudta volna, amikor leütötték és kirabolták az utcán, két biciklis talált rá órákkal később, és szállította a mentő az intenzívre bejelentésük nyomán. Egyetlen személyes iratot se találtak nála.
Senkit sem akarok elkeseríteni, noha elképedve tapasztalom, olyan folyamatok sokasodnak, melyeket nem akarok megszokni, akkor se, ha engem ütnek le holnap.
Az nem lehet, hogy a normálisak rettegésben töltsék életüket aberráltak miatt.
Társadalom nem lehet meg rend nélkül. Így hát elhatároztam, hogy
minden disznóság ellenére úgy teszek, mintha mindenki normális volna,
nem hagyom magam terrorizálni.
Navigare necesse est.
Ja, és ha választásra kerül sor, azokra fogok voksolni, akik hihető módon ígérik a közbiztonság rendberakását.
Addig pedig nincs megállás, addig folyvást küszködni kell…, mert nincs még itt a Kánaán – mondaná Petőfi.
Utolsó kommentek