Valaki megkérdezte, mit gondolunk a párbeszédről? Mivel nem
igazán jutottam volna szóhoz abban a társaságban, elmondom nektek, visszatérve
a kaptafához, az én kaptafámhoz – a bloghoz, lejegyezve, amit lényegesnek
gondolok a témáról. Tehát
De dialogo
Egy ízben egy egzisztenciális problémákkal küszködő férfit
hallgattam meg. Találkozásunk során végig ő beszélt, én néha bólogattam,
néhányszor felhúztam a szemöldökömet, egyetértően hunyorítottam, olykor
ráncoltam a homlokomat. Amikor lélegzetet vett, igyekeztem egy-egy nahát-tal,
igen-nel, csakugyan-nal tarkítani-megtörni monológját. Az idő gyorsan elrepült,
el kellett búcsúznunk egymástól. A férfi tőlem elköszönve így összegzett: De
jót beszélgettünk!
A párbeszédhez két beszélő szükséges. Hogy értsék egymást, jobb, ha felváltva
társalognak. A párbeszédhez két jelenlévő szükséges. Két személy, akik egy
időre egymás számára vannak jelen.
A párbeszéd azok között gyümölcsöző, akiknek emberi méltósága általuk
elismerten és kölcsönösen azonos.
Mert vajon párbeszéd-e az, ami a katonatiszt és a honvéd között létrejön.
Ritkán.
A tiszt parancsol, a honvéd jelzi, hogy megértette.
Vajon párbeszéd-e az, melynek során a beszélőt minduntalan megállítja a másik
fél: „ne felejtsd szavadat, csak azt akarom mondani…”
a telefon tette lehetővé az egymással való közlekedést, majd
a mobil nagyon kiszélesítette e lehetőséget, és további elemekkel bővült a választék. Számítógépen lehetséges
a Skype-olás,
a chat-elés, mobilon rövid üzenetek küldése
(SMS). Az utóbbi kettő csak átvitt értelemben tekinthető párbeszédnek, mert írásos üzenetek váltása valósul meg.
A kérdés, hogy a felsoroltak létrehozzák-e igazán a párbeszédet?
Válaszom: Nem teljesen, csak többé-kevésbé.
A párbeszédben ugyanis szerepet kapnak a gesztusok, a non verbális kommunikáció teljes arzenálja. Finom rezdülések, arcrándulások, a pupilla szűkülése, a mosolygás tudomásulvétele, a harag kiütközése az arcra, egyáltalán mindenféle érzelmek is jelen vannak.
Ezért nem teljes értékű a felek szemtől szemben való megnyilvánulásának a hiánya. Viszont ma már ugyanannyi beszélgetés folyik mobilon, ha nem több mint valóságos.
Nemegyszer megfordult a fejemben: Ha azt akarom, hogy XY csakugyan rám figyeljen, mobilon kellene beszélnem vele, mert nem tudom, mi okból, az vált általános gyakorlattá, hogy a tényleges beszélgetőt a legtöbb mobilos azonnal faképnél hagyja, amint megszólal a készüléke. Biztos, hogy a mobil információ fontosabb, mint két személy találkozása párbeszédben?
* * *
Muszáj tágítanom a kört. Párbeszéd létrejöhet a teremtmény és a Teremtője között is. Létrejöhet az imában. Pál megemlékezik erről: „Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.” (Róm 8,26) Nekünk ezzel kapcsolatban csak az a dolgunk, hogy figyeljünk a Lélek szavára; figyeljünk arra, hogy mit mond a Lélek. Sok helyet idézhetnék ide, csak még egyet teszek az előző mellé: a 94. zsoltár megfogalmazását. Bárcsak hallgatnátok ma Isten szavára! Népem, ne légy keményszívű!
Bárcsak …
Utolsó kommentek