Mickey webnaplója

Deskénél olvasom: „Tök hülyeség ez az egy- vagy többpártrendszer.”
Valamikor régen Beton püspök emlegette, hogy neki valamennyi pártba be kellene lépnie, mert mindben van jó elgondolás is. Ezt nem teheti, így nem lép be egyikbe se.    
Mindkettővel egyetértek.
Nem tudom, van-e a világon olyan állam, amely feladatként kizárólag csak a közjó megteremtésén és fenntartásán fáradozik, és ahol e feladatokat pártok létbentartása nélkül oldanak meg. Igazából nem sok kell hozzá. Közgazdasági szakértelem, pénzügyi és elosztási, majd újraelosztási szakirányok megvalósítása a közjó érdekében, a nemzet érdekében, minden helyben élő érdekében. Valamiféle szakértői kormány és apparátus volna ez.
Nem teljesen elképzelhetetlen.
Olyan ország van, melynek egyáltalán nincs hadserege.
Tán Costa Rica, vagy más közép-amerikai ország? Már nem emlékszem rá pontosan, csak arra, hogy ott a helyi sereg megszűnése óta sokkal több anyagi jut az egészségügyre, és csodák csodája, eddig egyetlen szomszédjának se jutott eszébe megtámadni. 
Nem ismerem a világpolitikát közvetlen közelről, és részeit se. A finnekét se, és Andorráét se.
Viszont megmosolyognivalóan bájos történetet olvastam Andorráról. A XX. sz. elején történt, hogy egy turista kapaszkodott a domboldalon, ahol egy pásztortól megkérdezte, merre van a
királyi palota. A pásztor túlságosan pontos útbaigazítást adott. A gyanút fogó turista tovább érdeklődött. Kiderült a beszélgetésükből, hogy a királlyal cseveg, aki annak a törpe országnak a vezetője volt – egyben egy legelésző birkanyájé is.
A finn példa kicsit hasonló, bár királyról szó sincs benne, csupán egy polgármesterről. Egy rádióinterjúban arról számolt be valaki évekkel ezelőtt, hogy az egyik nemzetközi kórustalálkozó alkalmával mint a magyar kórus vezetője volt meghívva az ottani kórusvezetője részéről, aki mellesleg iskolaigazgató és helyi polgármester is volt, ráadásul ő vezényelte a finn kórust is egy személyben. Az már csak hab a tortán, hogy a látogatás alkalmával a polgármester-igazgató-énektanár-kórusvezetőt annak háza mellett az istállóban találta, mert éppen a tehenét fejte.   
De a pártok sem mindenütt élveznek meg nem érdemelt előjogokat. Az NSZK parlamenti választások végén a nyertes Helmut Schmidt dossziéját maga mellé téve az anyósülésre, majd a saját maga kocsiját vezetve (külön sofőr nélkül) elhajtott a helyszínről. És nem esett le az aranygyűrű az ujjáról.
Úgy hírlik, hogy a köztisztviselők, parlamenti képviselők, pártvezérek jövedelme is lényegesen szerényebb a hazainál néhány nyugati országban. Nem kellene némi önmérsékletre törekedni itthon is, és az elosztási arányokban a jó ízlés határán belül maradni?
Visszatérve az alapkérdésre: Ha rajtam múlna, egyetlen pártot sem támogatnék egy huncut fillérrel se állami pénzből, hanem az úri huncutságok kategóriájába utalnám őket, hogy tartsák csak fenn magukat, ha nincs jobb dolguk.
A közjó irányítását pedig teljesen humanitárius szempontoknak alárendelve a parlament által szentesített módon szakértőkkel biztosítanám, akik el- és beszámolási felelősséggel tartoznának az általuk hozott intézkedések közjót szolgáló és a jogot követő döntéseikért. Elektronikus úton történő népszavazás útján bármikor visszahívhatók volnának, ha a tisztességtelenség legkisebb árnya vetülne rájuk.
Már-már az őrület határát súrolja ugyanis a magyarázkodásnak az a foka, mely a valóságot olyannyira torzítja, hogy alig felismerhető benne a tisztesség, a logika, a normalitás, a célszerűség, az önmérsékletről nem is beszélve.
Nem cifrázom tovább, de ott tartok, olcsóbb volna az országnak, ha egyáltalán nem volna kormány, parlamentje. Ekkora károk okozása létük jogosságát megkérdőjelezi.