Ma az egyház a svéd Szent Brigittát ünnepli. II. János Pál pápa Európa védőszentjévé tette. Brigitta 14 évesen lépett házasságra. Férjét mint saját szívét szerette. Nyolc gyermekük született, közülük Katalint is szentté avatták. Megözvegyült. Rendet alapított, segített a pápának avignoni fogságából szabadulni, és segített az uralkodók és az egyház ellentéteit csillapítani. Szembesült Krisztus szenvedéseivel. A tiszteletére mondott mise áldozás utáni  Evangéliumból vett mondata Mátétól való: „A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.” (13,45–46)
Hogy jön ide a v kance kancóv? (Persze nem magyar „a”-hanggal, hanem a magyarban nem létező rövid á-val kellene a véghangsúlyos orosz szavakat átírni.) először akkor ugrott be, amikor a ministráns sokhangú csengőjével áldozáshoz csendített. Szépen szóltak ezek az érces hangocskák, mint a v kance kancóv. Évtizedekkel ezelőtt hallottam a rádióban, hogy valaki szerint a legszebb orosz szó a – végeredményben, végül is, summa summárum jelentésű – v kance kancóv. Úgy hangzik, mint a márványlépcsőn leguruló gyöngyök csengése, pengése. Nos, ez a hangulat uralkodott el bennem, és tartott még az idézett mondat elhangzásakor is. Ezt a csengő hangú, értékes igazgyöngyöt keressük több-kevesebb sikerrel mindnyájan, a jobbik részt, hogy megtalálva ne is veszítsük el soha. Érte mindenünket, mert Ő mindünkért mindent. Ahol a Mester van, ott az Isten országa. Krisztus bízta lelkünkre: Ti elsősorban keressétek az Isten országát! Végeredményben (v kance kancóv) nincs is más dolgunk, mint hogy ha megtaláltuk: benne éljünk, mozogjunk és létezzünk.