Reggel útközben attól féltem, hogy szétesik alattam a busz. Leszálláskor vettem
észre, hogy kikapcsolódott a hátsó takaró lemez, és az lifegett az út nagy
részén. A sofőr miért nem hallotta az őrült zajt, nem tudom. Mindenesetre hamar
beértem a munkahelyemre, ahol áporodott levegőjű termek fogadtak. Gyorsan
kereszthuzatot csináltam ventilátoros rásegítéssel. Utána az asztalra lecsapott
guanót szortíroztam. Háromheti folyóiratok, levelek sokasodtak az asztalon.
Kiszedtem őket a borítékjukból, elvittem a szokott helyükre. A levelek egy
részét elolvastam, a többi ráér. Közben lehívtam az e-mail-dömpinget. A
spam-eket kiirtottam, a javát kinyomtattam. Ezek kért és kéretlen cikkek. A
délelőtt folyamán minden cikket átkergettem a helyesírás-ellenőrzőn, a szokásos
alakúra pofozgattam, de elolvasni őket nem maradt időm. Arra van két hetem,
hogy végigstilizáljam az anyagot, és az újonnan érkezőket hozzá. Mindent
egybevéve elindult a hét, a szokásos verkli.
Ketten elhatároztuk, hogy lefogyunk.
Én nem reggeliztem.
Most fogyok ebédig.
Kíváncsi leszek, mit főztek.
Válogatósnak kellene lennem, s kevesebbet ennem, mert saját tapasztalatom
szerint is azok slankak, akik ezt se szeretik, azt se szeretik. Pl. saját
unokáim egy része ilyen. Mondtam is nekik: Gyerekek, azért vagytok olyan ropik,
mert amit szerettek, azt mosolyogva hagyjátok meg a tányérotokon, amit pedig
utáltok, azt kelletlenül.
A végeredmény ugyanaz.
Utolsó kommentek