Ha csak hallunk valamit, a hallottak: 20%-a
Ha csak látunk valamit, a látottak: 30%-aHa halljuk és látjuk, a látott-hallott dolgok 50%
Ha halljuk, látjuk és tesszük, akkor a hatásosság 90%-os lesz.
Megpróbálom közelről szemügyre venni ezt az elemi kutatási eredményt.
„A hit hallásból fakad” – mondja Pál (Róm http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/10,http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/17). „A betű öl, a lélek pedig éltet” (2Kor 3,6) – tanítja másutt ugyanő. Persze a régi kor embere – kevés kivételtől eltekintve – analfabéta volt. Ha valamit meg akart tanulni, jól tette, ha nagyon figyelt az elhangzottakra. Egyes írást nem ismerő népek hallás után való bevésése ma is sokkal eredményesebb, mint a nyugati civilizáció tagjaié. Életbe vágóan fontos ugyanis az információk megjegyzése, annál fogva, hogy sehol nincs leírva. Vagy megjegyzi a befogadó, vagy gondja lehet később feledékenysége miatt.
Pál második megjegyzése is megéri a továbbgondolást. A betű személytelen, ezért öl szerinte. A lélek pedig éltet. Talán nem belemagyarázás, ha azt mondom: a személytelenség öl, a lélek éltet. Személytelen minden automatánk, minden technikai tömegtájékoztatót berendezésünk, a tévé, a net, a videó, a DVD, az összes hangkonzerv (CD, rádió stb.), még akkor is az, ha emberek ugrálnak és tesznek-vesznek a képernyőn. Nem nézhetsz a szemükbe, nem találsz kontaktust velünk, akár egyetértesz, akár nem a szereplőkkel. Sem a betű, sem a videokultúra nem helyettesíti a személyek beszélgetését, eszmecseréjét, párbeszédét, gondolatainak megmutatását, stb. Azért ölnek ezek az eszközök, mert elvonnak a személyességtől, a lélektől, a kontaktusba lépés esélyétől, a szemtől szembeni kapcsolattól, mely éltethetne. Éppen ezt nem akarják, akik a képernyő elé szögeznek. Egyetlen esélyük az agymosásra. És hatásos eszközük. Kikapcsolják ezek a személyiségcsere lehetőségét.
Eme elöljáró okfejtés után nézzük meg, mit ér a sajtó, mit a képek, mit az emberi aktivitás.
Hallgatom a hangjátékot. Megmarad a hallottak 20%-a. (Azért jók az ismétlések, hogy mégis bevésődjenek a hallott dolgok.)
Nézem az albumokat. A látottak 30%-a lesz az enyém. A többit elfelejtem. A hatásfok még mindig csekély.
Nézem és hallom a tévéadást. Még így is csak 50%-nál tartok. Bár a bevésés hatásfoka már jobb. Közbevetem: A jobb hatásfok miatt egyáltalán nem mindegy, mit nézek meg a tévében, DVD-n, videón, interneten, hadd ne soroljam tovább a technikai eszközöket.
A legjobb a modellkövetés. Valamit elmond szülőm, nevelőm, papom, tanárom. Látom, hogy mit tesz. Amit hallok és látok, azt a szükséges mozgássorozatok utánzásával magam is végzem, gyakorolom. A bevésési arány 90%-os.
A sajtó munkatársai számolhatnak vele, hogy – amennyiben olvasóik cikküket egyáltalán olvasásra méltónak tartják – kb. 20–30%-os hatásfokkal dolgoztak. A hatásfokot javítja az az elméleti tény, hogy egy cikket a későbbiekben akár többször is el lehet olvasni.
A tévések és filmkészítők veszélyesebb fegyverrel operálnak. Kb. kétszeresen erősebben hipnotizálják a gyanútlan nézőt-hallgatót.
A legnagyobb felelősségük az edzőknek, oktatóknak, szülőknek, papoknak stb. van, mert ők a modellek. Azt fogja az ifjúság tenni, amit elsajátított. Ha a papa megszerelt mindenfélét otthon, a gyerek se riad meg attól, hogy valamit helyreállítson, összerakjon. Ha a mama serény a ház körül, a gyerekei is észre fogják venni, mit és hogyan tegyenek, ha rendszeresen megfigyelik a mozgássorozatokat és követik is azokat.
Amikor azt mondtam egyszer egy bürokratának, hogy legszívesebben visszamásznék a fára, nem egészen volt őrült az ötletem.
Csaknem az utolsó évezredekig megszokott gyakorlat volt, hogy az idősebb nemzedék személyes életközösségben gyermekei elé élte mindazokat a szükséges életviteli eseményeket, melyek az utódokat segítették az életbenmaradásban. Feltehetően meg is követelték, hogy mindent tehetségük teljes latba vetésével végezzenek a fiatalok, mert ez volt elemi érdekük.
Hasonlítsuk csak össze a ma tanított dolgokkal, és a bevésést előmozdítani akaró törekvésekkel, módszerekkel. Kell-e bizonyítanom, melyik volt a hatékonyabb, és mennyivel. Kell-e bizonyítanom, hogy a betű ölő hatásához képest milyen lélekéltető volt a személyes modelladás és -követés.
Sokat kellene dolgoznunk azon, hogy visszahozzuk valamiféleképpen a lét teljesebb megélését. Legalább törekedjünk rá.
Utolsó kommentek