Másfél hete nálunk találkozott a közösségünk.
Arra az alkalomra vettük azt a kenyeret, melyet megettek, és azt is, amit nem ettek meg, s melyet ezért felszeletelve lefagyasztottam. Már csak öt szelet vár elpusztítására. Jelentem, hogy a másfél hete felvágott erős paprika-szeletek utolját ma feléltem. A dolog egy része itt befejeződött.
Jelenleg semmi sem akar megromlani, a nyárról megmaradt műtej utolsó literjét (TESCO) holnap fogom felbontani. A buli azonban folytatódik. Mert elhatároztam, hogy megrakott fagyasztónk tartalmát felfaljuk, hogy frissebb áruval pótoljuk a régieket. Addig esszük, amíg tart a készlet. És még igencsak teli van.
8. este
Ma Tücsit négyen látogattuk meg. Az Eucharisztia, Ancsa és Gábor, és én. Nem a felfelé menet esett jól, hanem kivételesen az eső. Bár inkább csak közelről villámlott és dörgött, hozzá szemergett valami, de nem volt komoly. Tücsi jókedvűen fogadott bennünket, és széles mosollyal mesélte, hogy tulajdonképpen mindig fáj a lába, de ez most természetes. Ha nyújtóztatják a gépen azért, ha pihen, azért, ha tornászik, azért, ha kibiceg járókerettel, azért. Örült a Diana sósborszeszes cukornak (én is örültem neki). Megjegyeztem: csaknem olyan, mint amit a trafikban lehetett kapni kb. 50 éve, csak nincs olyan átható dohányillata a papírgöngyölegnek.
Ma is van egy kis hőemelkedése. Mutatta az okát, jégzselé hűti a hosszú véraláfutásos részt a sebe tájékán. Állandó kontroll alatt áll, így nem kell tartania attól, hogy rosszabbá válik a helyzet. Továbbra is üdvözletét küldi azoknak, akik gondolnak rá (és azoknak is, akik nem gondolnak rá).
Holnap újra felmegyek hozzá. Hogy ketten-hárman összejöjjünk az Ő nevében.
Akkor hát bis Morgen.
Utolsó kommentek