Mickey webnaplója

Van egy jezsuita elv, amely szerint az a jó beszéd, mely egy témát fejt ki, a témától nem tér el, mintegy az érdeklődés centrumába állítva vázolja az oda tartozó központi elemeket, és mással nem foglalkozik. Ez az elv villant be, amikor próbáltam megfogalmazni magamnak azt a vezető valamit, melyre fotózásom minden darabja felfűzhető. Ez pedig az, hogy az általam készített felvételek egy valamiről kívánnak szólni, kerülik a kaoszt, próbálják a zavaró elemeket kizárni a téma kifejtése érdekében. Itt van pl. a váza virág. (Non omnis moriar). Nem akar mást ábrázolni, mint azt az efemer valóságot, mely ma már nincs is. Vagy itt a mai katáng. Nem akar mást, mint elgyönyörködtetni a Mária-kék szépségében, annak a végtelenül finom, nagyszerű és egyszerű megmintázását megmutatni, amit a katáng képvisel. (Ennek a gyökeréből készül a kávépótló cikória, illetve gyógytea.)  
Tegnap nem sikerült azt a kéket visszajátszani. Eldobtam a felvételt. Jó okom volt megkísérelni újfent a szembogár-kék, Mária-kék visszajátszását. A mai kép jó lett.
Örültem neki.
Hangulatában jól kiegészítette törekvésemet az Echó laptulaj. megjegyzése, miszerint tetszett neki a „szept. 25.-i üzenetet” kifejtő kommentárom.
Nem is tudják az olvasók, milyen fontos a visszajelzés. (Ha ez pozitív, akkor különösen. De azt hiszem, akkor is, ha nem tudnak valamit elfogadni. A szerzőt az ilyenek elgondolkoztatják.)
Ma megint a szokásos sétát tettem meg. „Átnéztem” Makkosmáriára, át is „gondoltam”, vissza meg az erdő mellett jöttem vadgesztenyét rugdosni, tobozokat kikerülni, kocsányos tölgy makkján taposni. Csak úgy ropogtak a talpam alatt.
Közben rövid látogatást tettem Tücsinél.
Megvan az új mankója.
Már hazagondol.
Hogy fog itthon közlekedni, mit hogyan tud megoldani.
A jövő héten itthon leszek vele. Majd csak szépen eltengődünk valahogy.
Az is mai hír, hogy kicserélték a net-hozzáférésünket egy villámgyorsra.
Feltöltök és letöltök, és mindezt tempósan.
Ja, hát így könnyű! Mejhez hasolló lyokat kiván Göre Gábor bíró Ur.