Ma csaknem befejeztem az Isten
arcai c. könyv olvasását. Van az írásokban valami közös. Az első és legfontosabb,
hogy mindenki a maga módján hisz, még akkor is, ha elfogadja egy vallás
hittételeit magára nézve kötelezőnek. Azért a maga módján, mert
máshonnan,
más korból,
más génöröklöttséggel,
más tapasztalatok alapján szemléli a szemlélhetetlent.
Van, aki félvállról kezeli a kérdést, van, aki belemélyed.
Néhány kiragadott példát hozok:
Popper Péter: „Kell lennie valamilyen
mértéknek, ami nem emberi mérték, hogy mit lehet megtenni, és mit nem. Na most
ha ezt elvágják, akkor nem marad semmi … A valódi hitnek viselkedésszabályozó
szerepe van. … Az emberi viselkedés tisztessége csak transzcendens forrásokból
tud tartósan táplálkozni. És ha ezt kihúzom alóla, lezüllik. Lezüllik az ember.”
Komment: Magam is így gondolom.
Bakács Tibor újságíró. „Én mindig pogányok
között éltem, és azt szoktam mondani a keresztény testvéreimnek, hogy a
pogányok a mi testvéreink.”
Komment: Odaát el fogunk csodálkozni, hogy ki mindenki részese az üdvösségnek. Jobb
lenne már most is úgy tekinteni minden emberre, mint akiben az üdvösség csírája
érik. Egyforma méltósággal rendelkezik minden ember. Ha tetszik, ha nem.
Jelenits István, piarista: „Fogalompárosok:
Egyfelől van a világ, másfelől van az Isten. A másik érdekes pár, amitől az Isten
szó értelmet kap, maga az ember. Isten képére teremtettünk.” Ő is megidézi: „Aki
engem lát, látja az Atyát is.”
Komment: Az ember viselkedni kezd, mert nincs egyedül. Az örök Jelenlét (Én vagyok,
aki Van.) színe előtt és a „benne élünk, mozgunk és vagyunk” hitével másképpen
fog létezni, mint ha senki nem volna az „ég”-ben. Ami a képmásiságot illeti,
nekem az idézett passzus (…látja az Atyát) továbbra is azt súgja: szembesül a
tisztaságban, egy tiszta tekintetben olyasvalamivel, ami túlmutat rajta. Lehet
az egy gyermek ártatlansága, a kutya hű szeme, az imádkozó arcának derűje, legteljesebben
pedig az élő Jézus gesztusai lehettek ilyenek.
Müller Péter író: Istencsírák vagyunk.
„Saját Lelkét helyezi belénk.”
Más.
„Gyerekkoromban mindenkitől azt kérdezték: te hiszel Istenben? Az egyik hitt, a
másik nem, és az egyik vacakabb volt, mint a másik. Az is, aki hitt, és az is,
aki nem. Nem ez dönti el. Hanem az, ami sokkal mélyebb ennél…”
Más.
„Bennünk van a fény és a sötétség, nem mindegy, melyik oldalra állunk.”
Komment: Tetszik nekem ez a bennünk lakó Isten. A meditáció ennek a
felfedezését célozza.
Hogy mi dönt el és mit, Isten dolga, aki csakugyan másképp gondolkozik és ítél,
mint mi, és útjai sem a mi útjaink.
A harmadikhoz: Tényleg nem mindegy, hogy melyik oldalra állunk.
* * *
Ma egyetlen témát kaptam lencsevégre. A naponta használt rét egyik növényét.
Két képet készítettem egy terpeszkedő, földre lapuló, minden más fajt elnyomni
kész kétszikűről. Tudatosan adtam a kép címét: Érdekérvényesítés. Régóta
figyelem a fajtáját. Már elég sok van belőlük a réten. Érvényesítik érdekeiket.
Terjeszkedem a többiek elnyomásával.
Hát?
* * *
Az utóbbi idők híre: Magyarországon ma
100 000 ember éhezik, ebből kb. 20 000 gyerek. Kérdéseim:
1. Magyarország mezőgazdasági ország.
Hogy fordulhat elő ez a nonszensz?
2. Van-e jobb megoldás, mint a karitászt felkérni az azonnali segítségre
élelmiszerek elosztására?
3. Hova lehet pénzadományt küldeni, ahonnan garantáltan a mélyszegénységben
élők létben tartására fordítódik az összeg? A kérdés nem véletlen ebben a hitelt
vesztett térségben.
Figyelmeztetőül: Sokáig nem éhezhet senki, mert pusztán néhány hétig lehet
kibírni.
Utolsó kommentek