Mickey webnaplója

Sokan és sokféleképpen jegyezték le, hogyan élik meg e világot, s mit jelent életükben a transzcendens. Utóbbit valamiféle létsűrűségképpen élik meg, amely személyes jellegű. Vehetem Frossard, Dienes V. leírását, vagy a mai nap eseménysorát. Ma van ugyanis Szent Pál megtérésének az ünnepe, mondhatom úgy is, hogy a pálfordulás napja. Aki vallásos meggyőződéssel üldözte-nyírta a Krisztus-követőket (keresztények), még felfokozottabb vallásos buzgósággal kezdett hozzá Krisztus mellett agitálni, s bizonyságot tenni arról, amit megtapasztalt. Ő végül is a szeretethimnuszában fogalmazta meg, amit az e világiról és az odaátról elmondani kívánt. Nem színe és fonákja-páros szerepel himnuszában, hanem a tükör által homályosan és a színről színre ellentétpár. Akárhogyan fogalmazzuk is, valljuk be, vágyunk a „színről színre” csodájára, akik tükör által homályosan látunk.
Minden emberi törekvésünk ilyen. Tapogatózva keressük – AZT. Amikor egy szépséges jelenségről írok – keresem AZT, amikor felvételt készítek a valóság általam észlelhető darabkájáról, kifejezni vágyom – AZT.
Ma három fotó készült. Egy a római kori aquaductus mindmáig meglévő pillérmaradványairól, egy másik egy madárcseresznye-ágról havas háttérrel, s a harmadik: mindennap használt műanyagszékemről.
Muszáj néhány szóval körülírni a képeket. Az aquaductus (ejnye de elegáns fogalom, noha nem jelent mást, mint vízvezeték) anyaga nem ezerhatszáz éves, hanem mert kő, ki tudja hány millió éves. Rajta moha és zúzmó-telepek, sőt egy üde zöld növényke is látszik. Élni akar. Hatalmas. Mínusz 5-10 fok van!
A madárberkenye címe: Pöttyös. Igen, az. A hó kékesfehér, az ág szürkésbarna, a madárbogyók pirosak. Létükkel azt hirdetik, akit még csak tükör (és madárbogyó, meg aquaductus) által homályosan látunk, ezért kell felvételeket készíteni, hogy mások is lássák a felvételek által homályosan…
A széket van Gogh képe ihlette, aki egy téglapadlójú helyiségben lakván képet komponált a falsíkról, mely előtt csuhéfonatú széke áll egy ajtó és egy ládasarok szomszédságában. A ládából ecsetek kandikálnak ki, a széken pipázó készségei találhatók.
Ez nekem nem jött össze. Az előszobában a bejárati ajtó és a közlekedő tapétás fala elé raktam összecsukható székemet (Klappstuhl), rátéve fotózó készségemet, a kisebbik gépet. A nagyobbikkal készítettem magát a felvételt. Téglaborítás nincs a padlón, de parkettmintás pvc az igen. Itt ez a divat. (Mit is keresne egy panelben téglapadló?)
* * *
A nap zsufi volt. Reggel kiszorítottam a lelket a kocsi akkujából, gyalog mentünk a HÉVhez. A szerkesztőségben nagyon okosan kell csökött időmet beosztani, ha tartani akarok egy színvonalat. Kevés az idő a szokott precíz munkához. Annyi lesz, amennyi belefér ésszerű módon. Azt hiszem, naponta kell meghatározni a fontossági sorrendet.
Elég agyrém.
Muszáj kompromisszumokat kötnöm. S ha valaki észrevételezné a nem kívánt irányú változást, kénytelen volnék továbbhárítani. Nem én találtam ki a félállást, csak az összes megjelent Távlatok szám digitalizálását.
Nem is ér többet a téma, inkább váltok.
Itthon a „befejező ember” a magamnak adott titulusom. Most befejeztem egy múlt heti kenyérsarkát, egy camembert sajtdarabkát, és egy kiürülő félben lévő margarinos csészét.
Nem biztos, hogy ez a fogyás legkifinomultabb eljárásmódja, noha arra volna szükségem. Abba kellene hagyni a húsevést, meg a növényekét és a snapszot, és az édes teákat, és a kávét, és a … most azonnal abbahagyom.
Szevasztok.