Mickey webnaplója

Mióta elkezdtem fényképezni, legalább 1000 képet készítettem, mert a második 500-as albumot zárták mai témáim, a környéken készült köd megjelenítései. (Valójában sokkal többet, de a rosszakat kidobtam.)
Az elkészült fotók nem vetekedhetnek a világ grandiózus tájairól, építményeiről készült fotókkal, nem vetekedhetnek a veszélyes témákat választók fotóival, pl. Capa, de nem is akarnak. Arról szólnak, hogy a valóság általában szép, legalábbis egyes elemei azok. Próbáltam úgy felvenni az anyagot, hogy egy kép egy témát fogjon be, és arról adjon minél teljesebb benyomást. Ugyanazt alkalmaztam, mint az a jezsuita, aki kb. így fogalmazott: A prédikáció ne csapongjon. Fejtsen ki értelmesen, csak a szükséges idő felhasználásával egy témát. Annak igazságtartalmát és szépségét mutassa be, aztán fejeződjön is be. Nos, erre törekedtem a képekkel. A látványokat megragadni, megörökíteni, valamiféle kompozícióvá tenni általában a képkivágások segítségével, aztán olyan címmel ellátni, mely ráerősít a látványra, mintegy hitelesíti azt.
Nagyon jó képeket volnék képes készíteni, ha ismerném digitális gépem minden kallantyúját, minden beállítási kombinációját, a zoom helyes használatát és a szupermakro-készítés fortélyait. Azt hiszem ez egy hosszabb folyamat. Nem zárkózóm el előle, csak éppen lassabb vagyok már a tanulásban. A pillanat megörökítése pedig nem várhat arra, hogy művészi fokra emeljem (na jó, mesteri fokra) szakmai tudásomat.
Pazienza, lesz jobb is.
Mindenesetre kaptam már néhány véleményt a fényképekről. Pl. tegnap írta Mica a Jégszak-Amerika c. képemről: „Nagyon durva”, Samu pedig korábban a havas képekről: „Nagyon klasszak  a havas fotóid.”