Mickey webnaplója

Mica prófétának bizonyult, amikor tegnap azt mondta: Na, megvan a következő blogbejegyzésed témája: A kocsikulcs. (Ugyanő megerősítette, hogy a XXI. sz. terméke a blogger mintájára a nyugger és a mammer szó. A nyugger nyugdíjast, a mammer nagymamát jelent. [Várjuk a papper – nagypapa – szó bevonulását az újmagyarba.)] Visszatérve a kocsikulcsra, tegnap az történt velem, nyuggerrel, hogy a bolt előtti parkolóban úgy vágtam be a kocsiajtót, hogy az indítókulcs (slusszkulcs) benne maradt a lyukában. Ha bezárom a Skoda slusszkulcsát az autóba, akkor néhány percen belül magam kinyitom a kocsit. Kiemelem a sofőrablak gumibetétjét, egy erősebb kampós dróttal meghúzom az ajtózár bowdenjét, és nyitva a kocsi.
A mitsubishi más világ.
A következő lehetőségekből választhatok:
Reszeltetek kulcsot a pótkulcs alapján,
megrendelhetem a kulcsszám alapján a gyártól a kulcsmásolatot,
elhozom magát a másodkulcsot,
felkutatok egy különleges képességekkel megáldott ajtónyitó szakembert (pl. dörzsölt autótolvajt), hogy tegyen már valamit.
Nos, Tücsi hazatelefonált Micáért, aki eljött biciklivel, kinyitotta az ajtót és hazabiciklizett.
Közben Tücsi magára vállalta az előfordulást, mert szerinte elvonta figyelmemet a dolgokról. Én ugyanis nem akartam bemenni vele a boltba. Ezért nem húztam ki a kulcsot a kormányoszlopból. Nekem voltak kétségeim. Ezek aztán este igazolódtak. Este ugyanis Mica kivitte Elvirát a vonathoz. Kocsival.
Nyitotta az ajtót, de nem kellett semmit se az indítónyílásba dugnia, mert ott már volt egy kulcs. Amit én bennfelejtettem. A nap során már másodszor. Ezzel Megdöntöttem saját rekordomat apokolokünkózisból (meszesedés okozta agyi kihagyás öregedő korban).
Folyt köv.
Hétfő reggel.
Tücsi szerint minden kocsi ablaka jeges lett.
Lementem, igaza volt.
Nyitom az ajtót, bedobom a kulcsot az ülésre, az meg visszapattan róla és beesik a két ülés közé a sötétben. No, mondom: nincs ablakvakarás, amíg elő nem kerül a kulcs. Az anyós ülés alól aztán előkerült. Zsebrevágtam. Jön a feleség, ülne be az autóba.
Én túlról vakarom az ablakot. Felraktam a kulcsot neki a kocsitetőre, mely szintén jeges volt. Mondanom se kell, hogy azonnal lekéredzkedett a flaszterre. Még jó, hogy nem a kanális nyelte el azonnal.
Mondom Tücsinek. Nem lesz ez így jó. Damillal a gatyám korcához kellene kötni a kulcsot. Vagy letépi kiszálláskor rólam a textilt, vagy eszembe jut kihúzni a zárból.
De konstrukciós hiba is okozza ezt a kulcsmizériát. Mert ha égve felejtem a kocsi világítását kiszálláskor, akkor addig sípol a verda, amíg le nem kapcsolom a fényszórókat. Miért nem jelzi legalább egy vörös fény, ha a helyén maradt a slusszkulcs?
Kedves Mitsubishi cég! Szereljetek figyelmeztető fényt az autóitokba. A fejlesztésért járó pénzt pedig utaljátok a számlámra, egy nyuggernek úgyis több kiadása van, mint a dolgozóknak.
Gondoljunk csak a napi betevő gyógyszerekre.