Mickey webnaplója

Ha könyveket szürcsölök át magamon, hasonlítok a sziláscetre, amely apró sziláin keresztül szürcsöli a planktonokat, algát, és lenyeli a receficéken fennmaradt táplálékot. Olvasás közben megpróbálom kiszűrni azokat a mondatokat, melyek nekem szólnak, vagy amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Skrabski Árpádtól(†) olvastam pl. a közelmúltban, és minden nő figyelmébe ajánlom, hogy „a férj egyetlen társasága a felesége”. (Adódik. A férfit a tárgyi világ köti le, társasága alapesetben a felesége. Vagy az Isten, vagy mindkettő, gyerekei a második vonalban. Ritkán pedig senki.) Nagyon sok múlik e kapcsolatok milyenségén, tartalmasságán, időtartamán.
Ugyancsak Skrabski ajánlotta ezúttal a férfiak, férjek figyelmébe, hogy „egy nő (feleség) nem azt kívánja tőlük, hogy oldják meg a problémáikat, hanem általában csak azt, hogy hallgassák meg őket figyelmesen”. Persze néha tényleg segítséget kérnek, de ez nagyon ritkán fordul elő. Azt viszont kifejezetten utálják, ha helyettük a párjuk fejezi be az általuk elkezdett mondatot. Utóbbiakat csak én tettem hozzá.
Ma is olvastam érdekes mondatokat. Magyar Ferenc szörnyű időkben volt az Új Ember főszerkesztője. Fia írja róla, hogy szó szerint a lappal kelt, és azzal feküdt. Pontosabban a lapra feküdt és onnan kelt, mert dikóját remittenda ÚE kötegekből készítette, ezen hált, ez volt az ágya.
Az egykori Illés együttes vezetőjének, Lajosnak (†) a felesége (Makkai Lilla, az író Sándor és több is lelkészt számláló család leszármazottja) református lelkésznő. Lajos – aki elvált tőle, majd hosszú idő elteltével újra feleségül vette – utóbb az ő kántorja lett. Sok szép zenét szerzett még ekkor, immár teljesen elkülönülve Szörényitől és Bródytól. Elgondolkoztam azon, amit a felesége mond. Ők a családban ma is hallgatják ezeket az utóbb írt szépséges zenéket, meg a Lajos zenéiből való egyéb válogatásokat.
Miért nem ismerem hát ezeket az újabb zenéket?  
Miért nincs megfelelő reklámjuk az értékeinknek?
Próbálom pótolni mulasztásomat.