1. A teremtés gazdagsága
Sétáim közben legtöbbször fákat fényképeztem, minden érdek nélkül, hiszen nem kívánok facsemete-lerakatot nyitni, miként biológia-könyvhöz sem kerestem illusztrációkat. Akkor honnan ez a túlon-túl nagy buzgóság? Be kell vallanom, részben azt szerettem volna megmutatni ezekkel a képekkel, hogy hogyan vajúdik a természet, hogyan igyekszik az élet áradó bőségét igazolni, másrészt azt a hallatlan formagazdagságot illusztrálni, melyre szívesen mondanám, hogy végtelen, mint ahogy az is, ha jobban meggondolom. Miért? Már egy fa is végtelen a maga rajzolataival. Innen nézve, onnan fotózva, fölülről és alulról mind más rajzot mutat, és nem számolható ki a változtatok mennyisége. Nemcsak én foglalkozom fák ábrázolásával. Pl. Szőnyi István megannyi rézkarcán szerepeltek rajzos lombozatú ágas-bogas fák. Kicsit azt látom bennük, Aki kreálta őket. A Teremtő elgondolását a harmóniáról a formagazdagságról. Nem magyarázom tovább. Ez a lényeg.
2. Kinek az élete, illetve ki fizeti a révészt?
Sok tapasztalatot adott a kórház, melyekről alig számoltam be. Most egyet kiemelek. Amikor szobára kerültem, két sovány ember feküdt már az ágyakon, meg egy amputált lábú valaki. Utóbbi érelmeszesedését szenvedte naponta csonka testével. Nagyon sajnáltam mozgáskorlátozottsága miatt. Az előzőek, Jóska és Pista légszomjjal küszködtek, mert régi dohányosok lévén mindenféle keringési és tüdő-rendellenességük keletkezett, és csaknem évente jártak vissza egy-egy hétre, hogy átmenetileg megkönnyebbüljenek. Ők feltehetőenmegkönnyebbültek, de mi nem, mert ahol dohányozhattak, onnan az uralkodó széljárás miatt mind ránk jött a kátrányos ódor. Jártunk már így a Sziesztában is Sopronban, amikor a szálló egyik oldalán dohányosok kaptak szobát, a folyosó másik oldalán a nemdohányzók. Ám mindennap megkaptuk a magunk dózisát. Nem számoltak fel érte külön pénzt, de engedményt sem kaptunk miatta. Utóbb jutott eszembe, hogy a szálló irányítóinak a figyelmét jó lett volna felhívnunk, hogy cseréljék meg a szobakiosztást, és széltől lakjanak a nem bagósok, s a másik oldalon a dohányzók.
Visszatérve a két dohányos kollégára, elgondoltam, mennyi pénzét emészti fel a társadalombiztosításnak ez a sziszifuszi küzdelem. Azt is méltatlanságnak gondolom, hogy miközben gondozzák őket, maguknak eszük ágában sincs változtatni káros szenvedélyükön. Aztán elrestelltem magam, mert a kövér emberek is járhatnának lépcsőn lift helyett, mozoghatnának üldögélés helyett, végezhetnének fizikai munkát a szellemi mellett, ehetnének kevesebbet és a nekik megfelelő diétát tartva, hogy ne terheljék túlságosan az amúgy is meggyötört egészségügyet.
Nekem legyen mondva, alig nyúltam más kajához, mint amit helyben adtak, próbáltam megfigyelni, hogy milyen minőségeket fogadnak el koleszterinmentesnek, zsírszegénynek, és lehetőségeim szerint itthon is ilyeneket próbálok eszegetni.
Több nyilvánosságot érdemelne az egészségmegóvás témája, mint amit kap. Engem nem az érdekel, hogy Dr. House mennyit szenved a képernyőn komplikált ritka betegségek megfejtésén, hanem az, hogy mi szolgál javamra, hogy én is szolgálhassak.
3. Logisztikai központok Óbudán.
Ma a kerületnek egyik legsivárabb környékén jártam. Lehet, hogy az egymás hegyén-hátán épült logisztikai központok, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások gazdáiknak hatalmas profitot hoznak, de ezek a könnyűszerkezetes épületek rettenetesen jellegtelenek, sivárak, hervasztóak. Nem a fővárosban volna a helyük, hanem valamiféle országút menti ipari parkban, ahol senkit nem zavar nyavalyás kinézetük. A városban lakni kellene, emberhez méltó körülmények között, és nem ilyen szegényes kinézetű bádog-üvegkombinációjú modern viskókkal megtűzdelve.
Alig fényképeztem. Egyik fotó azt mutatja, hogy hogyan néznek ki ezek a depók, s fölöttük a hegyoldalban milyen sok magánház épült a depók tulajdonosainak vagy más gazdag embereknek.
Azért készült még egy másik is.
Sportpályán focizó felnőtt emberekkel.
Kicsit irigykedve néztem, hogy bírják szuflával a futkosást a kispályán.
A harmadik Kaszásdűlő dombocskájáról mutatja a Szentendrei utat.
A negyediket nem kaptam le: egy őszinte balos-plakát. Részben nem akarok reklámot, részben elgondolkoztat, amit mond. Ilyesvalami a szövege: „Válaszd a szabadságot!” A jobboldal többsége esetén közismerten perelni akarja a törvénytelen vagyonszerzéseket.
Ha tehát jobbra szavazol, az szabadságvesztéssel fenyeget sokakat.
Így igaz.