Mickey webnaplója

Hogy kezdek magamhoz térni egy vírusos influenzából, vaskos filozófiai mélységű kötet olvasásába fogtam. Írta Joseph Ratzinger, címe: Politika, szabadság, hagyomány, alcíme: A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében. (összegyűjtött írások)
Hogy kissé bemutassam, idézem néhány gondolatát a kötet elejéről dőlten, s kommentálom álló sorokkal.
- A politikának végső soron nincs más alapja és forrása, mint a többség döntése, amely az állam életében az igazság helyére kerül.
A többség majd megmondja, hogy mennyi kétszer kettő – gondolom tovább.
- A politika akkor igazságos, és akkor mozdítja elő a szabadságot, ha az értékek és a jogok olyan rendszerét szolgálja, amelyet az ész tár elénk.
Az egyik legnehezebb kérdés. Amit az ész tár elménk az a normalitás. Pilátus nem képes magáévá tenni, mikor szkeptikusan megkérdezi: Mi az igazság? 
- Jézus elismeri a Pilátus által képviselt állam bírói hatalmát…, de korlátozza is, hiszen azt mondja, hogy Pilátusnak nem saját magától van hatalma, hanem „fentről” kapta.
Kellermayer M. megfogalmazása szerint a növény- és állatvilág emberfüggő, egyedül az ember istenfüggő. Így kerül minden a helyére.   
- Az államnak az a feladata, hogy megőrizze az emberi együttélés rendjét lehetővé téve, hogy mindenki emberhez méltó életet tudjon élni.
Az emberi méltóság istenképiségünk hozadéka. Olyanfajta megbecsültség, amely minden embernek jár. Az ENSZ alapokmánya is kitér rá, amennyiben kinyilatkoztatja, hogy minden ember szabadnak születik. Néhány szabadságjogot sorolok: lakhatáshoz, ruházkodáshoz, ételhez és italhoz, munkához, véleménynyilvánítási, valláshoz való jog.
- Nem feladata az államnak, hogy boldoggá tegye az emberiséget, és az sem feladata, hogy újfajta embertípust hozzon létre.
Elgondolkoztató megállapítás. Saját boldogulásáról kinek-kinek a feladata gondoskodni. A társadalommal való kísérletezés nem feladata az államnak, sőt. Kifejezetten bűnös az emberek entitásába való beleturkálás, erőszakos beavatkozás.
- A relativizmusnak megvan a maga dogmatizmusa: olyannyira biztos magában, hogy azokra is rá akarja kényszeríteni magát, akik nem értenek egyet vele.
„Eszi vagy nem eszi, nem kap mást”-féle magatartás ez. „Szeretlek, ha belepusztulsz” is erőszakossága.
Korunk bőven felmutat ilyesfajta törekvéseket.
- Ha a többségnek mindig igaza van, akkor a jogot lábbal kell tiporni… csak az erősebb hatalma számít.
Nincs többé objektív igazság, csak a többség igaza:2x2= akármennyi. Avagy nem tapasztaljuk, amikor a bíróság nem az igazság, hanem a jogszabályok érvényesülése alapján dönt?
 A jogi normákat pedig önmaga állítja elő kénye-kedve szerint.