Úgy látszik, a napok jeles eseményekkel telnek meg. Tegnapelőtt a Fidesz megnyerte a parlamenti választást, tegnap este pedig még nagyobb esemény történt. Este balkezem középső és hüvelykujjával megfogtam a jobb csuklómat. Két ujjam zárta a kört, találkoztak. Találkoztak, úgy mint a Csalagút fúrópajzsai, miután áttörték az utolsó elválasztó réteget is. Szubjektíve itt több történt. Évtizedekkel ezelőtt, amikor erősen fogyókúráztam, az jelentette az áttörést, amikor már át tudtam fogni kezemet csuklóban. És ez évtizedek óta csak tegnap sikerült. Velem madarat lehetett volna fogatni.
Az már csak hab a tortán, hogy OV nemzetközi sajtótájékoztatóján csupa olyan mondatokat mondott, amelyek nem esnek kifogásom alá. Egyfajta erkölcsös értékrendet mutattak fel, amivel magam is könnyen azonosulni tudtam. Évek óta tudom, hogy programja pontosan az, amit én is gondolok a politikáról.
Nevezetesen azt, hogy a politika – ideális esetben – a szerzetesek szerénységével intenzíven dolgozó közigazgatási szakértők hada, akiknek egyetlen törekvésük a közjó arányos és folyamatos előmozdítása. Párhuzamosan kell és arányosan fejleszteni a gazdaságot, a lehető legőszintébb formában tájékoztatni a társadalmat, hogy hol tartunk és hová igyekszünk, milyen tempóban.
A parlament szégyene volt a személyeskedés, a pártoskodás, egymás sértegetése. Megismétlem, amit évek óta gondolok: Ha én lennék a napirendet levezető házelnök, azonnal leállítanám annak a politikusnak a karattyolását, aki nem a megoldandó kérdésről, a napirend adott témájáról beszél. Itt nem pártok érdekeit kell szolgálni és érvényesíteni, hanem mindenkiét, aki ennek az országnak a tagja, polgára, vagy határok mögé szorult magyarja! Az rendben van, hogy mindezt az EU-tagságból adódó elkötelezettséggel, az EU-val összhangban illik tenni – de csak a viszonosság alapján!
Visszatérve bio-karperecemre, a fogyást mértékletes formában ugye életfogytig próbálom, mert mint kinyilvánítottam, obesitasban szenvedő beteg ember vagyok, és ez szenvedélybetegség, amelyből a saját erőmből nem vagyok képes kilábalni, csak az anonim alkoholisták égi segítséget kérő közösségéhez hasonló módon. A notórius kövérek elképzelt társaságához csatlakozva gondolok arra, hogy mi volt a megtett út, és hogyan tovább.  Várok pl. a jó időre, hogy kerékpárra pattanva pedálozzak a slankság irányába. Először lassan, majd erőnlétemhez képest fokozottabb tempóban.
* * *
Két gyakorlati tanács fotósoknak: A pocsolyák a felismerhetetlenségig összekuszálják a tükröztetni kívánt tárgyakat. Az a pocsolya körvonalazza hűségesen a  benne tükröződő formát, amelyik igen-igen vékony.
A közlekedési lámpák hajnalban tükröztethetők a nedves, vizes talajon. Ekkor fényük intenzíven megrajzolódik a felvételen. Nappal az erős fehér tónus érvényesül, a lámpafény meg háttérben marad.