Mickey webnaplója

Ma kettőtől négyig mozogtam.
Lementem biciklizi.
Hogy miért nem sétáltam inkább?
Pro primo: A cangán lehet üldögélni, gyalog aligha.
Pro secundo: Ha egyszer terheléses vizsgálatra küldenek, bicikliznem kell különféle ellenállásokat legyőzve. Erre edzek.
Pro tertio: Kíváncsi voltam, hogy eljutok-e Szentendrére, vagy sem.
Eljutottam.
Mire az út második, igen zötyögős szakaszon, beértem a városba, úgy éreztem magam, mint aki Soltra biciklizett Budapestről.
Mire haza értem, úgy éreztem magam,  mint aki megjött Budapestről Paksra.
Meg kellett volna hallgatnom a Kölni koncertet, mint annak idején, amikor még valóban Paksig cangáztunk.
Nos ez csak kb. 40 km volt. Mégis az utolsó km-en a kényelmesen tekerő tinilányok lehagytak.  
Azért én se lazsáltam, mindenkit lehagytam, aki az út szélén szerelte biciklijét, aki megállt piheni ... és minden szembejövőt is leléptem.
Amikor a garázs elé értem, alig voltam képes járni. Elszoktam a másféle izommozgástól. 
Amikor felértem az emeletre, úgy éreztem, hogy megmásztam a Mont Everestet.
Tücsi óva is intett ettől a terheléstől. Mondom neki. Úgy vagyok vele, mint az afrikai apó, aki vagy fel tud mászni a kókuszfára, vagy ha leesik, hát akkor vége.
Na csak vigyázz! – tette hozzá újra.
Mivel bringáztam, nem vittem kilós fotógépemet, mely, ha összetörik, több mint 100 000 ft-om bánja. Ilyenkor aztán marad a balkonon adódó témákra való kattintgatás. A legalkalmasabbak rá a felhők, mert mind unhatatlanul különböznek egymástól.
Készítettem hát néhány fotót.
Készítettem közben egy krigli teát is, mely roppant sajátos. A dobozán ez áll: Nap fénye tea. Összetevők: borsmenta, édeskömény, fahéj, édesgyökér, kardamom, gyömbér, szekfűszeg, bors.
És mind bio.
Bion-bion.    
Csakugyan édes – cukrozás nélkül is.
Legalábbis édes íz marad utána az ínyemen.
Már éppen rám fért a változtatás, mert hiszen hónapok óta hol borsmenta teát, hol meg csipke-hibiszkusz keveréket ittam.
Egészségemre.
PS.
Jó a vásárolt Csehov novellás.
Tudott az a pali írni.