Mickey webnaplója

Az évben egyszer nincs szükségem megtervezni, merre csatangoljak. Pünkösdöt követő hétfőn Máriaremetére megyünk, és megtesszük a kb. 10 000 lépést.
Ma is ezt tettük.
Keveset fotóztam, mert a szitu évről évre ugyanaz.A sátorosok sátort vernek,
a játékokat hozók játszatják a gyerekeket,
az ismerőseink ismerősök,
(a megjelentek jelentős hányadát névről ismerjük,)
a bemutatkozók bemutatkoznak,
a zenészek zenélnek,
a táncosok táncolnak,
a labdázók labdáznak,
a kenyérkenők kenyeret kennek,
a meginterjúvoltak elmondják interjúszövegeiket,
a sekrestyések sekrestyei szolgálatot látnak el,
a szerzetesek mosolyognak,
a laikusok is,
az előadók előadnak,
a szervezők pedig szerveznek.
A sátrak prospektusokat és kiadványokat osztogatnak
vagy gratis, vagy kvízjátékba burkoltan.
Mondom egyik regnumi hölgynek, akit kb. tíz éve nem láttam: elmesélem nagybátyádnak, hogy találkoztunk. Vele sűrűbben jövünk össze – kb. kétévenként.
***
Itthon Sárközi Mátyás másik könyvét falom, a Levelek Zugligetből címűt. Megtudom belőle pl., hogy Zugliget német neve Auwinkel. (Stimmt. Csakugyan az.)
Megismerem az anyja (a jó humorú és olykor közönséges kiszólásokkal tarkított leveleket író), S. Márta és Mátyás között folyó levelezést. Millió ismerős és ismeretlen figurát vonultat fel a szerző. Mátyás hű marad anekdotázó hajlamához.
Megint kikapok egyet belőlük.
„Kodály Zoltánt az oxfordi egyetem díszdoktorává avatta, s szokás szerint latin nyelvű laudációval köszöntötték, sorolva érdemeit. Az érdemes egybegyűltek ámulattal hallhatták, hogy Kodály pompás rögtönzött szónoklattal válaszol, latinul. … Már visszaérkezett Budapestre, s Ferihegyen a rádió riportere lépett hozzá, kezében mikrofonnal:
– Kedves Mester, elmondaná röviden, hogy érezte magát Angliában?
– Jól – felelte Kodály.
És beszállt a várakozó autóba.
Elmondta röviden.”