Mickey webnaplója

Tegnap este könnyű szívvel aludtunk el. Az a hír járja, hogy megvan a lagzi helye. Fotóját láttuk, és megfelelőnek gondoljuk. Ha beigazolódik a rövid közlés, akkor nem Rábahídvégen, hanem Kőszegen lesz a buli. Egyforma távol vannak Sz.helytől, de hát Kőszeg arányosan méretezett szépséges kisváros. Az égi és földi segítségek mozdulásai hozzák, hogy feltehetőleg ennél a megoldásnál kötünk ki. Szabad a vendéglátóhely abban az időben, elég nagy, svédasztalos, ha jól emlékszem. Így hát, aki éjjel pihenni akar, nem Rábahídvégről, hanem Kőszegről indul a ferences kollégiumba, ahol bőséggel állnak szobák az ejtőzők rendelkezésére, és megfelelő minőségű tisztálkodási lehetőségek is adódnak. Ha nem így lesz, engem tessenek szidni, mert túl hamar beleéltem magam valamibe, ami még csak 95%-os.
Mivel a szokott internet is visszaállt, semmi sem akadályozza meg újabb posztok gyártását.
Mai közlendőim:
1. Sok helyről kaptam felhívást, hogy aláírásommal csatlakozzam egy kezdeményezéshez, miszerint ne legyen idén tűzijáték, hanem annak bekerülési költségét fordítsák az árvíz okozta károk felszámolására.
Egyetértek.
Aláírtam.
Azért megtoldom a saját ötleteimmel:
a) A szokott időben augusztus 20-án lőjenek fel egyetlenegy tűzgömböt, egy szépet, valamiféle virágformájút, emlékeztetve arra, hogy most szűkös idők járnak, és él bennünk a nemzeti szolidaritás.
b) Ne egy alkalommal, hanem minden évben tegyenek hasonlóképpen, egészen addig, amíg el nem készül az árvíznek kitett települések számára a teljes körű gátrendszer.
Az egy szépséges rakéta fejezze ki ezt a szolidaritást, meg azt, hogy valamikor emberek haltak meg a tűzijáték idején lecsapó hatalmas vihar miatt.
2. Ma a Nyulak szigetén jártam. Némelyik hatalmas átmérőjű faóriásról elképzelem, hogy annak idején Arany János is sétált alatta.
Meglátogattam megint Szent Margit sírját, ahol anyánk annak idején közbenjárását kérte lakásügyben. Többféle gondunkat próbáltam a nagy magyar szentnek elővezetni, s közvetítését kértem.
Jó órácskát sétáltam.
Virágzanak a hársfák. Csodaillat terjeng a levegőben. Még mindig ott száradnak a gyepen a többszöri szélviharok által kidöntött fák felfűrészelt rönkjei, ágai. Elég sok fán láttam figyelmeztetést (csak magyar nyelven!!!), miszerint életveszélyes a fák között sétálni dühöngő szélvihar idején.
Itthon végigporszívóztam a lakást. Már nagyon ráfért.
Elkezdtem dolgozni a 15. Távlatok számán, digitalizálásra készítem elő.
Pótlólag feltettem 40 képet a fotóim közé, melyet eddig akadályozott a technika csődje.
Búcsúzásképpen ideírok egy rövid anekdotát, melyet Sárközi Mátyás (az unoka) közvetít Molnár Ferencről:
„Marci megint valamiféle budai történetet mesél:
– S akkor Molnár Ferenc azt mondta a szemtelen jércének, amely a kertvendéglőben az asztal alatt kapirgált: »Elmenj innét, mert mindjárt megrendellek!«”
Tipikus Molnár-sztori. Nemde?