Mickey webnaplója

Mondhatom, tegnap este csúcsra járt a lakás. Másfél hetet töltöttek nálunk a magyar unokák szüleikkel. A három éves Blanka már egyedül bekapcsolja a számítógépet és eljut az internetre, innen kezdve határozatlan. Segítséget kér ahhoz, hogy a Micimackó filmből részleteket varázsoljunk elő a google-keresővel. Ágoston „miért” korszakban van, és rendkívül érdeklődő ember. Zsuzsáékon kívül befutott Kati és Kristóf (együtt futnak) Mica és Elvira (két és fél hét múlva lesz a lagzijuk), magunkat is beleszámítva ma reggel tízen ébredtünk egy lakodalomban töltött este-éjszaka után. Ám mindennek vége.
Négyen Mosonmagyaróvárra távoztak, ketten a Kőhegyre, Elvira Szombathelyre, Mica a szigetfesztivál előkészületeiben részes. Egy hétig az ökumenizmus jegyében fogják fülüket szaggattatni a decibelektől.
Itt most nagy a csend, ahogy az előre várható volt.   
A lagzin örömmel legeltettem szememet azokon a rokonokon, akiket évek óta, vagy legalábbis ritkán látok. Beszélgetni ugyan nem tudtunk, még annyira sem, hogy mi van veled, mit csinálsz, van-e állásod, egzisztenciád, és egyáltalán. A zeneszolgáltatás a visszhangos teremben mindent és mindenkit túlharsogott. Azok jártak jól, akik szeretnek táncolni. Helyük bőven akadt hozzá. Jó volt látni, hogy mennyi mosolygós fiatal gyűlik össze erre az alkalomra, és hogy milyen felszabadultan élvezik a létet. Az asztalok tele tálakkal, a tálak roskadásig megrakva élelemmel, italokkal.
Az egykori színigazgató jut eszembe, aki azt mondta:
Amíg lett volna mivel ennem, nem volt mit, most hogy volna mit, nincs mivel.    
Magam, aki egy, maximum két zsemlét vágok be esténként némi sajttal, felvágottal, kefírrel, alaposan meggondoltam, miből és mennyit fogyasszak.
Örültem volna, ha lett volna valamilyen csendes szeparé is beszélgetésekre, miként egy-egy fogadáson ez lehetőségként adódik.
Persze így is örültem. Ám ez talán kevéssé tükröződhetett arcomon, mert valaki megkérdezte: – Szomorú vagy?
– Nem – válaszoltam.
Csakugyan nem gondolom, hogy szomorú voltam. Legfeljebb kiütközött rajtam a lehúzott 64 év utóbbi időkben jelentkező fáradtsága.   
Bevallom, jobb szeretném, ha vidám volna a képem. Szájam szélét módszeresen kellene felfelé tornáztatni a mimikai izmok által, hogy természetes derű lengje körül valómat.
Majd edzéseket tartok.
Most pihenésképpen indul a sziget.
Már idehallatszik a hangolás.