Mickey webnaplója

„Légkondi ellenére fárasztó volt levezetni a Balatonig” – írja blogjában Deske (68). A mi kocsinkban nincs légkondi – írom én (64). Deske sovány és sportos, én soványtalan és sportatlan vagyok.
Sz.M. festőművész (65) ma arról számol be, hogy unokái körében elfogyasztotta „ünnepi (diétás)tortáját”.
Bikfic pedig ezt írja: „egyáltalán nem szeretek egyedül lenni, egyedül lakni”.
Őket szoktam olvasni rendszeresen, s mindhárman belőlem is szólnak ma.
Mert
– a mitsubishi-be pótlólag elég nehézkes utólag légkondit tetetni,  és ha a sportos és sovány embernek (68) fárasztó így vezetni, akkor nekem (64) kövér és tunya embernek légkondi nélkül ugyancsak lehet fárasztó.
– a koleszterinmentes kajálást komolyan kell vennem, a szeszektől és a tejféléktől is tartózkodnom kell, (a marha erős ultraibolya sugárzástól nemkülönben)…
– mint távmunkás zömmel egyedül vagyok, legalábbis napközben. Legalábbis ezen a héten, legalábbis hétköznapokon.
Olykor ugyan még keresem a helyemet, máskor meg összetorlódnak az elintézendők.
Egyszer QQ-nak megírtam, hogy nem túlságosan izgalmas program nyáron várni, hogy vége legyen a kánikulagyanús időjárásnak, télen meg az őrült havazásnak (mert akkor meg nem lehet nyári gumikkal közlekedni).
Az életet nem kibírni, hanem élvezni kell(ene).
Mint Gab kolleginája emlegette egykor: Gyorgyovic kartárs, cukor az élet, csak tudni kell szopogatni.
Nekem úgy látszik, nyelési nehézségeim vannak.
Mindenesetre kortársaim blogjait továbbra is szopogatom, mert szolidarítok velük, és mert tapasztalom, hogy mások kerítése sincs kolbászból, harmadrészt, mert némileg hasonló a sorsunk, minden különbözőség ellenére, s mert némi vigaszt nyújt, hogy problémáim nem egyedülállóak, hanem mindenkinek saját emberi sorsa. (Szugyba csilovéka). 
S ha már oroszok. Minden történelmi okokból fakadó negatív érzéseim ellenére szívből sajnálom a Moszkvában fuldokló és pörkölődő milliókat a rájuk mért szenvedés miatt. (Erdőtüzek, 40 fokos hőséggel.)