A Duna-parton kószálva készítettem egy képet egy korhadó levélről s rajta egy kagylóhéjról. Ez a kép megtalálható az Új mappa képei között, címe: Enyészet (a „cső” végén a túlvilág).
Meglehet, túlságosan elvont ez a cím, ezért megpróbálom megmagyarázni. Az üres kagylóhéj és az elszáradt levél képviseli az enyészetet. Ugyanis minden, ami él, egyszer elenyészik.  A makro olyan lett, amilyen. Mégis túlmutat önmagán. Amikor a képre néztem, egyszer csak a domborodó kagylóváz homorúnak mutatkozott, olyan „csövet” formázva, melynek a túlsó vége nem látszik, de ahonnan fény hatol belé. Tehát a levél, noha elenyészőben van, mintegy beleszájazik egy „másik világ”-ba, belőle egy cső vezet át valahova, mely felől fény érkezik. Innen a kép misztikája. Ha nem látod így, akkor is megmarad annak a valószínűsége, hogy egy csőszerű valamit láss bele a levél közepébe, mely látványként nonszensz.Ha túl töményre sikerült fejtegetésem, nézd meg a fotót, hátha megérteti veled, mit jegyzetelgetek itt.