Mickey webnaplója

– Olvasom, hogy a Coca-Cola ronda, maró anyag. Foszforsavas, alacsony PH-jú lötty. Biztos így van. Valamiért az én gyomromat mégsem csinálta ki, s arról sincsen értesülésem, hogy foszforsavtúltengésben emberek betegedtek meg tömegesen. Ettől persze lehet igazság benne. Viszont nem szól a fáma arról, hogy Dél-Amerikában, pl. Brazíliában utcagyerekek hatalmas tömegei köszönhetik életben maradásukat a Coca-Colának, mert nem igazán drága, s ha mást nem is, a mindennapi Colára valót össze tudták kuporgatni ezek a kóficok.
Van ilyen. Indiában ugyanezen okból maradnak életben azok, akik szeretik a banánt. Bőven terem, filléres áru, és lehetővé teszi a túlélést.  
Visszatérve a Colára, nekem tetszik megformált üvege, egyet őrzök is lakásunkban, de nem tetszik, hogy a Cola pirosa teremtette meg a Mikulás riválisát, a télapót. A Colát kezdték reklámozni igen régen ezzel a színbehangolt kerti törpével, mely kitalált színtelen, szagtalan, ateista mikulás. Megvolnék nélküle.
– A szóját is szidják, már azok, akik nem szeretnének szívelégtelenségben meghalni. Mivel én sem, én is szidom, és kerülöm, amennyire lehet. De hát hogyan lehet? Ha a vörösáruban (parizer, szafaládé, virsli, krinolin) csak sertésbőr, hulladékhús volna, azt még csak feldolgozná valahogyan a szervezetem. De alapja a szoluprát, az is azért, mert ez a szójaizé minden mennyiségű vizet képes felvenni. No, ezért szeretik alkalmazni a parizerfélékben. Abban megállapodhatunk: csapvizet felvágott áron forgalmazni több mint jó buli.
Ám a szójából nem kérek. Nincs valami más termék, amelyből kimarad?
Vajon a zalahúsban van-e?
Esetleg a debreceni anélkül való?
Ki tudná megmondani?       
– Nem fogok könyvet írni, pedig volna egy jó hangzású névajánlatom regény főszereplőre: Don Parmezán.
– Van nekem egy tányérakna formájú SONY CD-lejátszóm. Évekkel ezelőtt kaptam ajándékba, ritkán használtam, pedig jó. Jó minőségű fülhallgatóval beemel a zene világába. CD-ink pedig vannak dögivel. (Kérsz egy negyed kiló Lisztet? Smetana [azaz tejföl] csak egy lemeznyi van.)
Azért is szeretem ezt a ketyerét, mert állomáskeresős rádió is egyben. Ha nem ragaszkodom konkrét elképzeléshez, csupán valamiféle értéket szeretnék magaménak tudni, el-elszörfözgetek oda-vissza az adók között. Mígnem elunom, vagy el nem nyom az álom. 
– Elkezdtem egy szociográfiai leírást kelenföldi lakásunkról. Nem tudom, hova jutok, még csak a teraszra merészkedtem ki.
– Ma sokat fotóztam a Duna-parton. Itthon aztán megörökítettem és sorba raktam a Tücsi jubileumi szülinapjára kapott virágait, 11-ből 8-ról fotó készült.
– Megszólal a Family Frost autó dallama, mely a MÁV ereszkedő dallamával (d' sls mfm) éppen ellentétesen – emelkedő: (d mr f m s d'). Ismert, hogy a cég fagyasztott termékeket kínál utcai árusítás formájában. Legnépszerűbbek a fagylaltfélék. Nos, Isi  sógor nyári látogatása óta minden alkalommal a tőle hallott szöveg bukkan fel emlékezetemből az előbbi dallam hallatán: „Menj anyádhoz, adjon pénzt!”   (márhogy fagyira)