Mickey webnaplója

Koch írja egy helyen, hogy az ember életének három olyan mozzanata van, mely csak egyszer fordul elő vele életében. A születés, szüzességének elvesztése és a halál. Nincs okom észrevételével vitatkozni, csak megjegyzem, hogy vannak olyan dolgok, melyek az ember életében először fordulnak elő, s olyanok is, melyek vélhetőleg utoljára. Korunk előrehaladtával ritkulnak azok az események, melyek először fordulnak elő velünk. S sűrűsödnek azok, melyek talán utoljára. Zsebemben lapul pl. az arcképes éves BKV-bérletem. Többé nem kell csináltatnom ilyet, mert jövőre, szept. 24-től ingyen utazhatok. Többé nem visznek katonának, mert rég elértem az obsitos kort.
Egy idő óta figyelem, mik azok a mozzanatok életemben, melyek korom ellenére először fordulnak elő velem. Pl. kb. tíz éve voltam először Bécsben. Alig egy éve van saját digitális fényképezőgépem. Tegnap pedig életemben először olvastam fel misén az evangéliumot, mert akinek fel kellett volna olvasnia, olyannyira rekedt volt, hogy megkért a perikópa felolvasására. Templomban már olvastam evangéliumot csoportfoglalkozáson, de nem misén.
Ha elgondolom, mikben részesülhetek még először, elsősorban ismeretlen tájak megtekintése az, olyan országoké, városoké, ahová még eddig nem tettem be a lábamat. Persze zömüket sose fogom felkeresni. Tartom Varga jezsuita provinciális véleményét, aki azt mondta: legalább ötezer érdekes várost kellene alaposabban megnézni. Erre sose lesz időm, inkább el se kezdem.
Mire tanít a Tripeaks?
Akik nem ismerik: A Tripeaks három csúcs formára kirakott pasziánsz-játék. Kapsz huszonhárom lehetőséget, hogy eltüntesd a zömmel hátukat mutató kártyákat. A fő szabály: csak az egymás melletti számértékű lapok távolíthatók el.  Pl. az ötössel eltávolítható a négyes vagy a hatos, mindaddig, amíg szomszédos számot mutató kártyát találsz. Nos, ez nem túlságosan bonyolult technika, a legfontosabb valószínűség-számítási manőverek kb. tíz perc alatt megtanulhatók, azután jön az esélylatolgatás: a több azonos értékű lap melyikét irtsam ki, felfelé vagy lefelé haladjak, stb. Megtanít a fegyelmezett gondolkozásra, arra, hogy nem érdemes kapkodni, elhamarkodott döntést hozni, és arra is, hogy ha nem az optimális lépést húzom, annak beláthatatlan következményei lesznek. (Még ebben az esetben is győzhetek kis szerencsével, de pontgyűjtésem messze lemarad, vagy éppen visszaesik ahhoz képest, amit elérhettem volna, ha ésszerűen cselekszem.) Muszáj megjegyznem még itt azt is, mert fontos, hogy a Tripeaks arra is figylmeztet, hogy talán nem pasziánszoznom kellene, hanem a legoptimálisabb valamivel kitöltenem a nekem adatott időszakaszt, melyben cselekedhetek, élhetek szabad dötnésem szerint.
Nemde így van ez az életemben is? Adódnak egyszeri lehetőségek, és nekem döntést kell hozni kellő értékelés után, hogy abban az irányban haladok-e, vagy nem. De akármelyik módot választom, annak számomra beláthatatlan következményei lesznek. Adhatok egy koldusnak vagy nem adok, de az alkalom nem jön vissza. Támogathatom anyagilag a rászorulót, vagy nem, de máskor már nem tőlem kér, nem velem találkozik. Segíthetek a balesetet szenvedettnek, s el is mehetek mellette. Az alkalom elmúlik, és döntésem viszonyunkat élteti (ő örül, hogy megmentették, az én lelkiismeretem meg tiszta, így megelégedett vagyok), vagy kölcsönösen sebet ejt rajta (ő szomorkodik közömbösségem miatt, engem meg mardos a rossz lelkiismeret mulasztásom miatt).
Nem akartam erkölcsi válaszutakra redukálni ezt a gondolatsort csak éppen ezek jutottak most az eszembe. Egészen általánosságban kijelenthető:
Ha bármit választok, azzal egyben arról is döntök, hogy a többi lehetőséget nem választom.
Gondolhatok itt pl. a házasságra: A számomra fontos paraméterek alapján döntést hozok, s ezzel kizárom a még elvben választható hárommilliárd másik nemhez tartozó valakiknek a választását, hogy ők legyenek házastársam.
Hogy szentírási citátumokkal éljek: „Aki az eke szarvára tette a kezét, ne nézzen hátra.” Vagy: futok a célom után…(Pál). De a talentumokról szóló parabola is nagyon erre hajaz. Döntéseimért, tetteimért felelek, mert azok függvényében más- és másképp alakul a világ sorsa. Ráadásul a döntésem előidézte következmények jószerével megfordíthatatlanok.