Tegnapelőtt készítettem néhány fotót az aquincumi töltésről. Az egyik képen három ember dolgozik motoros fűkaszával. A kép címe: A part alatt, 3 ember kaszál…
tegnap viszont gyereknótákról mondtam el, amit gondoltam. Többek között a part alatt címűről is.  A mondandómat szeretném kiegészíteni némileg. Mindenekelőtt lássuk a medvét.

A part alatt
a part alatt,
három varjú kaszál
három varjú kaszál.

Róka gyűjti,
róka gyűjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.

Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.

A malomba',
a malomba',
három tarka macska,
három tarka macska.

Egyik szitál,
másik rostál,
harmadik követ vág,
harmadik követ vág.

Szürke szamár,
vizet hoz már,
tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
kemencébe rakja,
kemencébe rakja.

Medve várja,
medve várja,
kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót
csipegeti,
hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi.
A gyermek fantáziájának megfelelnek ezek az idétlenségek, mert elképzeli az állatok különféle lázas tevékenységét. Az ismétlések pedig segítik a szöveg rögzítését. Ami abszolút groteszkké teszi (és agyon is csapja) a dalt, az a ritmussal sokhelyütt ellenkező szöveg.
A negyed és nyolcadhangok hosszú, illetve rövid szótagokat kívánnának, mint ez rendesen lenni szokott a népdalok zömében.
Ebben a nótában nem így van.
Mindjárt az elején ez áll:
A part aaaaalatt, majd mén a szeeeeekér, és még: egyik szííííítál, majd: szürke szaaaaaamár… teeeekenőbe tölti.
És még mindig nincs vége a groteszknek: tehén daaaaagaszt, keeeemencébe rakja,…
A medve meg azt várja, hogy kííííísült-e a cipó.
A tyúk nem vár semmit, csak a cííííípót csipegeeeeti.
Ennyi „ritmuszavar” a szövegben persze hogy minden épérzékű emberben kiveri a biztosítékot, és minimum feláll tőle a szőr a hátán.