Mickey webnaplója

Egyik barátunkat Nigériába szólította a sorsa, felségül ment egy ottani orvoshoz. Ő mesélte, hogy a helyi afrikaiak néha megkérik, meséljen nekik Európáról. Egy alkalommal arról esett szó, hogy nem úgy van az északon, mint náluk az esős évszakban, hogy sűrűn esik az eső, hanem megfagy, és apró pihékben szállong alá ez a fagyott fehér valami, mely leginkább a fagyasztószekrényekben lecsapódó zúzmarára hasonlít. No, ezt aztán megmosolyogták a helyi nők. Ilyen aztán tényleg nem létezhet. Nem hitték el neki.
Pedig.
Persze azóta – talán a tévé képernyőjén – találkozhattak a havazással, annak egyedülálló szépségével, s embert próbáló kihívásaival is.
Mert fűtött szobából csakugyan szépséges a hóesés. Ha birtokolod a sízés tudományát, és alkalmas lesiklópályára találsz, ugyancsak lélekemelő hatású a havas közeg. A gyerekek szánkózása meg önfeledt játék. „Puha a hó, hogyan fájna” – énekelik.
De nem irigykedem az angol autósokra, akik megpróbálnak a pl. tegnap leesett hótömeggel elbánni, megbirkózni: téli gumival, nyári gumival, hólánccal talán vagy szögekkel telelőtt abronccsal közlekedni a sikamlós konzisztenciájú anyagon.
Sokszor emlegetjük, hogy persze, persze, a téli gumi sokkal jobb a hóban. De ugyanígy igaz az is, hogy ha tükörjég keletkezik a havazás nyomán vagy az ónos eső következtében, nincs az a kocsi, amely veszélyeztetve ne volna. Korcsolyázni ugyanis egyik sem tud.
Tegnap idéztem egy írásomban az ószövetségi Dániel és társai imáját, mely kitér a természeti jelenségekre is. A három tűzbe dobott ifjú hosszas imájában ilyenek szerepelnek: „Áldjátok záporeső és harmat … ti szelek ... tűz és forróság … fagy és hideg … jég és hó … villámok és fellegek … stb., stb. az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.”
El kell jutni ide. Meg kell érteni, hogy az olykor erőinket meghaladó mértékű természeti jelenségek jók önmagukban. A teremtett valóság részei, és arra valók, hogy rámutassanak arra, Aki teremtette őket. S ha olykor elviselhetetlenül kellemetlenek is, szelíden tudomásul kell vennünk, hogy értünk vannak, minket kívánnak szolgálni, és emiatt igen pozitívak.
Nem tehetnek róla, hogy – emberek lévén – nem értjük sem az Isten gondolatait, sem a tetteit.