Tegnap hatalmas meglepetés ért. Izgalommal olvastam az Új Ember karácsonyi számában, annak is 8. oldalán a Koncz Veronika nevével fémjelzett félkolumnás cikket, melynek a címe: „Gondoljátok meg, ha kell, százszor…”, alcíme: Babamentés a világhálón. A megnevezések ugyanis visszaköszöntek nekem. Fiunk évekkel ezelőtt feltett a blogjára http://kozonithy.blog.hu egy anyagot, mely „a bajba jutott nőkön” kíván segíteni a neten keresztül őszinte hangú írások által. AB-re váró lányok, asszonyok írtak kommenteket, és kaptak rá türelmes, megértő és együtt érző válaszokat. A válaszok egy részét maga Mica abszolválta, de küldésre buzdított jó néhányunkat. Nem tudom, hogy összesen hányan keresték fel soraikkal, kétségeikkel a blogot, mindenesetre a lap tudni véli, hogy ez idáig hat életet mentett meg a poszt. Megemlítem érdekességként még, hogy a segítséget, a döntésükhöz támogatást kérők és a válaszadók véleményeiből egyaránt közöl részleteket a lap, illetve a cikkíró.
Magának az írásnak az ad aktualitást, hogy aprószentek ünnepe közeledik, mely egyben a szerencsétlenül járt apróságok és anyák emlékező napja is.
Engem – mondanom sem kell – nagy megelégedettség járt át, mert úgy véltem, hogy csakugyan fontos dologról és a nyilvánosságra tartozó valamiről szól a cikk, a blog.
Szerintem még tovább kellene lépni.
Van egy ismerős nőgyógyász orvos, aki sokat tett a nőkért, a magzatokért, az ifjúságért, az egyházért. Nagyon üdvös volna V. dr-t is meginterjúvolni (aki egyben az egyik lovagrend tagja), hogy tapasztalatait, javaslatait a széles közvélemény elé, a nyilvánosság elé tárhassa. Folytatni kellene hát a témát, hogy mindnyájunk kibontakozását és boldogságát segítse, mozdítsa elő szakmai megalapozottságú vízióival, melynek következtében nagy biztonságban jöhetnének az újszülöttek a világra, korszerű és mégis otthonos módon.
Itt abbahagyom, mert kifejtése nem az én kompetenciám, nem is értek hozzá.
Ehhez ő kell.
(Zárójel: most látom, ez az 1911. posztom. Apánk 1911-ben született, és éppen holnap lesz ötven éve, hogy meghalt. Legyen kicsit az ő emléke is a címbeli. Hiszen mint nagy, betegsége folytán sokat szenvedett.)
2010.12.17. 17:21 emmausz
Aprók s nagyok szenvedéseiről
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr965169187
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek