Pázmány Péter első karácsonyi beszédéből idézem ezt a részletet:
„Ha Ember-Fia lett, azért lett, hogy mí Isten fiai legyünk.
Ha kisded gyermek, azért illyen, hogy minket tekélletes férfiakká tégyen.
Ha erőtlen, azért ollyan, hogy a mennyi útnak járására minket vastagícson.
Pólába kötöztetett, hogy minket a bűnök köteléből mególdozzon.
Tejet szopott, hogy minket mennyei eledellel táplállyon.
Kicsinnyé lett, hogy minket naggyá tégyen. (…)
Barmok jászolába helyeztetett, hogy minket, kik büszhőttünk, mint barmok ganejúnkban, rutságunkból kiemellyen.
Sírva született, hogy a mi könny-húllatásunkat megárassza (…)
Ó kedves sírás, mely megszabadít az örök sírástúl és fog-csikorgatástúl…”
Wolf Gabriella: Betlehem
Utolsó kommentek