1. témám: Gyógyszerek.
Egyszer már írtam arról, hogy a gyógyszerek bliszteres kiszerelése rendszeres csuklózásra kényszeríti a betegeket (és persze a kórházi rabszolgákat is, akik kénytelenek éjjelente kiadagolni a napi dózisokat egy egész osztály betegeinek), különösen akkor, ha elég sokféle pirula szedésére kényszerülnek. Én ezek közé tartozom. A probléma még ennél is komplikáltabb.
1. A háziorvos három hónapra való muníciót írhat ki. De:
2. Egy vényen csak egy havi adag szerepelhet egyféle gyógyszerből (kétszeresen is papírpazarlás). Javaslatom: Fejlesszenek ki a bankkártyához hasonló, csak az orvos által változtatható elektronikus kártyát, mely tartalmazza az állapotszerűen szedendő gyógyszereket adagra, időszakra stb. (A várható hatalmas megtakarítás hasznának 1%-át kérem eredeti ötletemért.)
3. A gyógyszerész – mivel nem áll rendelkezésére ez az általam javasolt, a XXI. sz.-i műszaki megoldást jól tükröző kártya –ez idő szerint kénytelen egyesével, a vény alsó, majd a felső vonalkódját beolvasatni a gépbe, majd a pénztárgépbe is a vényeket. Ha két gyógyszer és három havi adag egy vényen szerepelne, tizenöt munkafázist takaríthatna meg az immár csuklóztatásra kényszerített gyógyszerész is. (Itt is megemlítem: semmi szükség nem volna ezekre a fázisokra sem, ha az általam javasolt kártya tartalmazná az összes adatsort.)
4. Hatalmas munkaráfordítást takaríthatna meg a világ, ha nem bliszteres csomagolással kínlódna több milliárd embert számláló gyógyszerfogyasztó fajta, hanem – teszem azt –lehegesztett műa. zacskókban kapná meg a drogokat. Olyasfélére gondolok, mint pl. az áruházakban az előrecsomagolt műanyagtiplik, hogy egy igazán triviális példával éljek. Mentesülne mindenki a csuklózástól. (Ld. fent)
5. Muszáj kitérnem rá: Minden pakli gyógyszernek külön papírcsomagolása van (minek?), melyen belül mindegyikben megtalálja azt az obligát betegtájékoztatót, melynek elolvasását mindennap ötszázszor hadar el idétlen módon valamennyi tévécsatorna erre a célra rendszeresített karattyológépe, s mely megoldás éppúgy sérti a tévék társaságok, miként a nézők emberi méltóságát. (Rendszeresen hülyének néznek minket?)
Javaslatom: Minden gyógyszertárba telepítsenek egy egyszerű pc.-t, mely idomítva van mindenféle betegtájékoztató elolvasását lehetővé tevő programra, s mely lehetővé teszi azt is, hogy szükség esetén nyomtasson ki-ki magának betegtájékoztatót, aki nem fújja még kívülről, hogy milyen mellékhatásai vannak az általa tíz éve folyamatosan szedett vacakoknak.Javaslatom elfogadása mérhetetlenül sok papaírt takarít meg a világnak, tehát olcsóbb és környezetkímélőbb a jelenlegi bürokratikus gyakorlatnál. (Halkan megjegyzem: minden gyógyszer betegtájékoztatója lekérhető valamennyi számítógépen otthon.)
II. témám: Az árvíz.
Csaknem minden évben, csaknem minden folyón (újabban patakokon is) úrrá lesz a víz, elöntéssel fenyegetve a környéket. Ilyenkor jönnek a baggerek, a kotrók, a kanalas önjáró masinák, töltik a teherautókat az e célra rendszeresített homokkal. Az autók rendre elszállítják a veszélyeztetett partok mellé a matériát, azután elkezdődik az idő és energiarabló munka, a sok szorgos önkéntes csuklóztatása. Emberek ezrei töltik, hordják a homokzsákokat a kiöntéssel fenyegetett partszakaszokra, a buzgárok köré. Na, itt lehetne nagy változtatást elérni.
Jó száz éve jelent meg a piacon az amerikai aratócséplő (combine, azaz kombájn). Elöl kaszált, középen csépelt, hátul nyomta a teherautó platójára a learatott gabonát a masina. Ügyes, nemde? Miért nem lehet kifejleszteni a XXI. században a homokzsáktöltő masinát, mely egyenletes minőségben tojja a zsákokat és kupacolja a kocsi teherrészére, hogy tízpercenként egy többtonnás mennyiség kirakásra készen álljon a gátak építői rendelkezésére. Mondanom se kell, hogy ugyanez a célgép az ár elvonulása után a visszahordott zsákokat ürítené és felhalmozná jó ütemben. Hajrá tervezők, hajrá amerikai koponyák. (Ötletemért a szokásos 1%-omat kérem mindenünnen a világon, ahol ezáltal megtakarítást érnek el. Már hogyne érnének el: emberéletben – melynek az értéke 45 ft-tól a + végtelenhez tart [vö. a korábban Koch S.-ról írtakat], és a gyorsaság következtében megmentett épületekben, berendezésekben.)
Akkor mára ennyit. Most nyugodtan hátradőlhetek bőrfotelomban. Mostantól kezdve várom a pénzemet, mert sokba volt nekem is kitalálni ezeket az ötleteket!
Utolsó kommentek