Nem tudom, írtam-e róla, hogy Köz-rö-hejes történet-eimet elküldtem egy kiadónak. A címmel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, a történetek zömmel közérdekűek, közérthetőek, innen a köz, és mivel közhelyekről asszociáltam egy-egy rövid írást-eszmefuttatást, a névbe bölcsen ágyazódik a közhely szó. Ám próbáltam humoros is lenni, ahol a téma megengedte, innen a röhejes kitétel. Sőt: amennyire tőlem telt ügyeltem a kiegyensúlyozottságra, a helyes mértéktartásra, ezért helyesek is a történetek. A történet szót nem kell magyarázni, amennyire az ihletemből futotta, olyannyira helyesek ezek azt írások.
No most: Ha megállapodunk, kiadják. Ha nem, nem.
Mindenesetre a folytatásán gondolkozom. Egész egyszerűen azért, mert hozzám legközelebb az képzettársítások állnak, a szabad és csapongó asszociációké.
Megengedem: van ebben szeszélyesség, de csak egy csipetnyi. Inkább úgy élem meg, mint egyfajta kihívást. Adva egy közhely – mit tudom én, mi –, mondjuk az, hogy „a kutya ugat, a karaván halad”. Na már most.
Ha adva a cím, márpedig az maga a közhely, akkor nekiugrom, mint Karinthy Neugebauere bizonyítványa megmagyarázásának, és megpróbálom kifejteni, amit a közhelyről gondolok, vagy ami eszembe jut róla abban a pillanatban. Mire összeáll egy kötetnyi belőlük, megismertek belőlük engem, mint a pszichológus a delikvensét, miután az a lélekbúvár összes tesztkérdésére felelt. Így azt gondolom, hogy – noha egy szót sem szólok magamról – bizonyos értelemben minden íráska egy kicsit én is vagyok.
Tervem, hogy ezúttal a neten keringő csacskaságokról asszociálok, melyek még nem elég öregek és ismertek ahhoz, hogy közhelyekké legyenek, de a legjobb úton haladnak afelé. Ráadásul általában humorosak is, mely nekem különösen is kedvessé teszi őket. Ilyesmikre gondolok: Ha nem vagy megelégedve vezetési stílusommal, tűnj el a járdáról stb., stb.
Vannak, akik humorosnak tartanak engem, de hallottam azt is, hogy valaki soha nem tudott elmosolyodni egyetlen írásomon se. Két megoldás kínálkozik. Az én szellemességemet ne tekintse annak. Tekintse epikának vagy drámának. Nem mindegy? Attól még akár tetszhet is egy szöveg, hogy nem ingerel hahotára valakit. Sławomir Mrożek pl. humoros, vagy sem? Attól függ, hogy ki olvassa.
2011.01.21. 18:02 emmausz
Köz(rö)hejes történetek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr375169224
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek